Bérgyilkos szerelem [Akabane Karma x oc] ÁTÍRÁS ALATT

Part 7

Naoto szemszög:

Mikor beértünk a kórházba, egyből a recepcióhoz mentünk, ahol meg mondták, hogy melyik terembe kell menni. Karma segítségével el bicegtünk a megadott terem felé, majd mikor oda értünk be kopogtam és egy halk "gyere" után be is mentünk.

- Jó napot. - köszöntünk egyszerre

- Sziasztok. Melyikőtök a sérült?

- Ő. - mutatottvrám Karma

- Rendben.

Le ültetett és el kezdte vizsgálni a bokám.

- Hát, egy röngen kellene neki. Meg kérdeztehem, hogy mi történt?

- Hát.. öm... - nem akartam neki elmondani, mert egy ilyenról szerintem senki nem beszélne olyan szívesen.

- Az igazat. Fontos, hogy tudjam. - mondta komolyan a 40-es éveiben járó orvos.

- Ki ugrottam az ablakon.. - mondtam halkan

- Öngyilkos szándék?

- Nem.

- Értem. Minden esetre most meg röngenezlek. A fiatal urat meg kérem, hogy menjen ki. - Karma bólintott, majd még egyszer rám pillantott és el hagyta a helységet.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ Röngen után ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ 

- Nem tört el, de meg repedt. Be kellene gipszelnem a biztonság kedvéért. - mondta a doki a  szemembe nézve.

- Értem.

- Ehhez viszont át kell menni egy másik terembe.

- Rendben van. 

Át mentünk egy másik terembe. 1 óra alatt meg kötött a gipsz.

- Köszönöm az ellátást doktor úr! - mosolyogtam kedvesen 

- Ugyan, ez a munkám. Aztán óvatosan. Tessék, itt az igazolás, 2 étig nem mehetsz suliba.

- De hiszen csak a lábam sérült! Nem vagyok beteg!

- Sajnálom, de a biztos gyógyulás érdekében 2 hétig pihen. - mondta, majd ki nyitottuk az ajtót. Karma az ajtó melletti széken szundított.

- Hé, Vöri kelj fel. - kezdtem el rázogatni, mire ki pattantak a szemei.

- A fiatal úrnak is el mondom, két hétig nem mehet iskolába. Nem tört el, de meg repedt elég csúnyán. Pihenjen sokat és ne erőltesse nagyon. - mondta el Karmának is, aki figyelmesen hallgatta az orvos mondandóját.

- Rendben van~! Nem fogja megerőltetni, ezt garantálom. Köszönjük.

- Nagyon szívesen. Viszont látásra.

- Viszlát! - mondtuk egyszerre, majd el indultunk ki az épüleből. 

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ 

- Hmmm.. Szóval két hétig nem mész haza~! - mosolygott rám

- Mi?! Dehogyisnem!  Haza megyek! - mondtam és már álltam is fel, de utamat állta.

- Nem mész te sehovaa~~. - kacsintott rám, mire meg forgattam a szemeimet és be mentünk a nappaliba.

- Mit csináljunk??

- Nézünk animeeet~?? - néztem rá boci szemekkel

- sóhaj - De akkor valami jót. - egyezett bele

- Éljeeen! Nézzünk Aot-t!

- Az mi? Nekem érthetően beszéljél légyszi.

- Attack on titan. Az egy NAGYON jó anime, az egyik leges legjobb és tele van vérrel. :3

- Oké, ha véres, nézhetjük.

- De még mennyire! - mondtam lelkesen, mire elmosolyodott

- Akkor keresem.

- Yeeee! - lelkesedtem tovább

- Olyan vagy, mint egy kisgyerek Nao-chan.

- Nem tehetek róla nya.. Imádom az anime-ket..

- Aranyos vagy ilyenkor~! - mondta kisfiúsan

- Mi az, hogy ilyenkor? Én mindíg aranyos vagyok. - mondtam, mintha nem fogtam volna fel az előző mondatát. Pedig amúgy el is pirultam.

- Hai, hai. Na itt van az a NAGYON jó anime-d.