Bérgyilkos szerelem [Akabane Karma x oc] ÁTÍRÁS ALATT

Part 6

Karma szemszög:

Reggel, mikor kinyitottam a szemeimet, Naoto édesen szuszogó arcával találtam szembe magam. Nem bírtam magam tűrtőztetni, így meg pusziltam arcát. De mivel egy mohó ember vagyok, így a száját is meg pusziltam. De egy kicsit tovább ott tartottam a szám és picit megízleltem ajkait. "Finom.."

Majd el váltam tőle és szorosabban magamhoz húztam. Még csak reggel 6 volt, de nem tudtam vissza aludni. 

10 perc múlva jöttem rá, hogy wc-znem kell. Ki másztam az ágyból, ügyelve, hogy ne keltsem fel ezt a földre szállt angyalt, majd ki mentem a mellék helységbe.

Mikor végeztem kezet mostam,  és vissza mentem a szobámba. Mikor beléptem egy aranyos látvány fogadott. Nao félálomban tapogatta a helyemet. Egy levakarhatatlan vigyorral az arcomon feküdtem vissza mellé, mire megölelt. De már olyan szorosan, hogy alig kaptam levegőt. Ki hinné, hogy egy ilyen kicsi lánynak ennyi ereje van? Hát én biztos nem. Vissza öleltem.

Nedvességet éreztem a pólómon. Le néztem a lányra, aki.. sírt?! Biztos rosszat álmodik. Szorosabban öleltem magamhoz és simogattam a hátát, miközben nyugtató szavakat mondtam neki és bevallom, néhány puszit is kapott. Mire észbe kaptam a lány már rajtam feküdt, ami nem tudom, hogy hogyan és mikor történt, de egyáltalán nem bántam. Sőt, mi több, nagyon is élveztem a helyzetet.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ 

Olyan negyed 8 felé kezdett el ébredezni.

- Jó reggelt Nao-chan~! - mosolyogtam rá, mire rám emelte fáradt tekintetét. Szerintem még fel sem fogta a helytetet.

- Jó reggelt Vöri. - mondta két ásítás között. Majd mintha csak villám csapott volna belé, realizálta a helyzetet és paradicsom vörös fejjel le ugrott rólam, majd felszisszent, mert a lábára érkezett.

- Jól vagy? - kérdeztem

- Pe.. persze. Csak ki.. kicsit fáj a bokám.

- Értem. Ma viszlek orvoshoz.

- Tudom.. De szerintem semmi szükség rá, majd elmúlik.

- Ezt meg sem hallottam.

- Ahhj, jó. - sóhajtott. 

- Naoto.. mit álmodtál? - kérdeztem komolyan

- Mi.. Miért kérded ezt..? 

- Álmodban sírtál.

- Ja, semmi egyéb. Csak a szokásos. Nekem az esetek 98 %-ában mindíg rémálmaim vannak. - mondta nyugodtan, mintha ez tök természetes lenne.

- De miről? - faggattam tovább

- ...Ezt.. Inkább nem fejteném ki, ha nem baj. - mondta lehajtott fejjel.

- Dehogy. Én bocsi, hogy rákérdeztem. Gyere együnk valamit, aztán mehetünk. - mondtam, mire bólintott és óvatosan felállt.

Az ajtóig minden rendben volt, majd mikor ki akart lépni a lábai össze csuklottak. Még épp időben sikerült elkapnom a derekánál fogva.

- Jól vagy? 

- Meg maradok. Köszi, hogy elkaptál. - sóhajtott fel megkönnyebbülten.

- Ez csak természetes~. - mosolyogtam, majd menyasszony pózban felkaptam.

- Mi.. mit.. - kezdte, de félbe szakítottam

- Nem akarok kockáztatni.  

- O.. oké.. - törődött bele. 

Meg reggeliztünk, majd adtam neki valami tűrhetőbb, kényelmes ruhát és el indultunk a kórház felé, ami szerencsére nem volt messze.

Na hali~! Meg hoztam az újabb részt. Remélem elnyeri a tetszéseteket!😁🥰Hamarosan hozom a folytatást! Addig is puszi! :33 😘😊