Bérgyilkos szerelem [Akabane Karma x oc] ÁTÍRÁS ALATT

Part 2

Éppen haza felé baktatok, amikor is szemet szúr nekem, hogy Karma ott jön mögöttem. Így hát hátra fordultam.

- Mostmár haza úton is idegesíteni / zaklatni fogsz? -kérdeztem

- Nem tudom miről beszélsz~. Amúgy meg én is erre lakom. 

- Ahha.. -tudam le ennyivel, majd tovább indultam.

Mikor a házamhoz értem, eszembe jutott valami. Megint egyedül lennék. És szét unnám az agyam. Így hát hátra fordultam.

- Oi, Karma-kun. Nem jössz be? - kérdeztem

- Ohohoh~! Értem én, hogy helyes vagyok, de nem gyors ez egy kicsit~? - kérdezte vigyorogva

- Ne értsd férle, perverz! Csak gondoltam kedves leszek. De akkor felejtsd el. Nem szóltam. - És azzal meg fordultam, és el indultam VOLNA, ismétlem, VOLNA, mert Karma meg ragadta a csuklóm.

- El fogadom a meghívást. - mosolygott rám, mire meg forgattam a szemem, és be invitáltam az otthonomba. 

Be mentünk, majd hanyagul le vettük a cipőnket, és a táskánkat.

- Kérsz valamit inni? -kérdeztem

 -Valamit elfogadok. - mosolygott kisfiúsan

- Oké, addig ülj le nyugodtan.

Erre már nem válaszolt, csak tette amit mondtam, majd le ült a nappaliban a kanapéra.

Be mentem a hogyhába, majd ki vettem a szekrényből egy poharat, és meg töltöttem Fantával. Majd magamnak is töltöttem és vissza mentem a nappaliba. Ott oda adtam neki az innivalót.

-Köszönöm~! - mondta mosolyogva, ami valahogy az én arcomra is egy apró mosolyt csalt, majd bele kortyolt az üdítőbe.

- Nincs mit. - ekkor a vöri szólásra nyitotta a száját

- A szüleid? - kérdezte

- Oh, ömm.. nos... Dolgoznak. Külföldön vannak.

- Értem. És mikor jönnek haza? - kérdezte felvont szemöldökkel

- Nem tudom, olyankor mindíg szólnak. De nagyon ritka alkalmak egyike, amikor itthon vannak. Ha úgy vesszük, akkor egyedül élek. Nagyon el hidegültünk egymással a szüleimmel a bátyám miatt, aki.. -itt gyorsan a szám elé kaptam a kezem. "Basszus! Elszóltam magam!"

- Aki? -kérdezte 

- Mind1, nem fontos. 

- Na, mostmár dalolj kismadárka. Mi van a bátyáddal? 

- E..erről kicsit nehéz egy olyannak beszélni, akit csak ma ismertem meg.

- Értem én. De esküszöm, nem mondom el senkinek~. Ennyire bizhatsz bennem. Nem vagyok egy pletyka fészek, mint az osztály 95%-a. Persze, csak ha nem olyan a téme. - mosolygott rám kicsit zavartan

- Hát jó.. A bátyám egy profi bérgyilkos Amerikában. A szüleim nagyon ki akadtak amikor ezt megtudták. És azt mondták, örüljek, hogy eltartanak. Már ahogy..- mondtam, mire Karma egy kicsit lesokkolt, majd pár másodperc után"feléledt" és megölelt.

Naaagyoon meglepődtem, hogy mi ez így hirtelen, majd megszólalt.

- Sajnálom..

- De mit is? -kérdeztem

- Hogy ilyen szülőkkel kellett nevelkedned.

- Karma-kun, mivan veled? Nyugi van. Nincs semmi bajom, élek. Meg amúgy is. Hová lett az életvidám, idegesítő Karma, akit ma megismertem? -néztem rá mosolyogva