Mérgező csók (Befejezett)

🕯Negyvennegyedik🕯

Igor pov.
A fiú felkapta a fejét és hunyorítva nézett Rogerre, mintha próbálná felismerni, majd azt hiszem megtörtént és fiú sírva fakadt. A karjában lévő csöppség összezavarodva nézte anyját, nem értette miért sír.
– Roger!! – sírta Dylan és a vadászunkhoz rohanva megölelték egymást.
– Dylan! Édes jóságos uram a mennyben! Azt hittem meghaltál! — sírta Roger. Mind értetlenül bámultunk rájuk. A kisfiúcska odahajolt anyja füléhez.
– Mama!
– Jaj, kincsem, semmi baj. – simogatta meg a kicsi fejét Dylan.
– Ez...A te fiad?
– Igen, ő Luka. Kicsim, köszönj szépen. – hajolt a kisfiuhoz, de az csak anyja nyakába hajtotta a fejét mintha el akarna bújni.
– Már elnézést! Ti honnan ismeritek egymást? — kérdeztem mire Roger és Dylan ránk néztek.
– Igor, Vladimir. Ő itt Dylan, ő a kistestvérem. – mondta Roger, mire leesett az állunk. Nem csoda, hogy ennyire hasonlítanak egymásra! Volt mit mesélni itt.
Mivel a nap már felkelőben volt behúzódtunk a sziklák közé. Én a drágámat ölelgetve igyekeztem pihenni.
— Hol van Aaron? — kérdezte aggódva.
– Otthon van apámmal, ne aggódj, ha ő figyel rá, a hajaszála se görbül. – mondtam mosolyogva.
– És ti? Akkor elmesélitek a történeteteket? – kérdezte Rogerékhez fordulva. Dylan már az alvó kisfiát tarotta miközben Roger betakarta őket.
— Majd elmesélem én. Ahogy mondtam, Dylan és én testvérek vagyunk. Egy farmon éltünk vidéken a szüleinkkel mikor vámpírok támadták meg a házunkat . Féktelen ivók voltak mind és a szüleink azonnal meghaltak. Én akkor 12 voltam Dylan 9 éves. Elszakadtunk, azt hittem ő is meghalt. — nézett a testvérére Roger. Dylan elmosolyodott és folytatta:
– A támadaskor nagyon megijedtem és elszaladtam. Syan talált rám és elvitt abba a házba. Nem tett jó sokáig semmit, azt hittem csak úgy élvezetből fogva tart, de aztán mikor 15 lettem... Akkor erőszakolt meg először.
– És Luka? — kérdeztem mire Dylan a kisfiára nézett.
– Nem vettem észre, hogy terhes vagyok. Csak akkor mikor megmozdult. Aztán megszültem és minden megváltozott. — simított Luka arcára. — Olyan gyönyörű kisbaba volt. Tudtam, hogy meg kell védenem és ki kell tartanom miatta.