Mérgező csók (Befejezett)

🕯Huszonegyedik🕯

Igor pov.
Roger elkísért Greistbe, ahol már ki is néztem az áldozatot. Egy férfit, aki épp kijött a kocsmából. Roger megfigyelte, nincs családja és minden pénzét a kocsmákba öli. Megvártam amíg egyedül betémelyeg a sikátorba, majd leugrottam és a falhoz szorítva átharaptam a nyakát mielőtt sikíthatott volna. A vér íze nem volt épp a legjobb, de az energia átjárta a testemet és a vadállat részem is megkönnyebbült. Ezzel kibírom a következő 36 napig. Végre megérinthetem az én kicsikémet, de előtte visszamentem a házához és elhoztam a könyvet, amiért annyira aggódott. Mikor visszatértem a palotaba majdnem elkapott a nap, de még időben beértem. Felrohantam az emeletre, ahol kopogás nélkül léptem be a szobájába.
– Vladimir!
– A fürdőben vagyok! — hallatszott. Így leültem amíg vártam, hogy ki jöjjön.  Hamarosan kijött egy köntösben és a haja is be volt csavarva.
– Ne haragudj, hogy várnod kellett. – mondta rám nézve.
– Ugyan, megérte. — álltam fel és hozzá léptem. Méz és rózsa illata volt enyhe barack beütéssel.
–  Ejha! Mit használtál? – kérdeztem mélyet szippantva a levegőbe.
– Apádtól kaptam egy különleges fürdősót, amit mézolajjal megszilárdítottak és nézd! – hozott ki egyet. - Virág formájúak. — mondta csillogó szemmel.
– Hát...amíg ilyen isteni az illatod tőle, addig nem bánom. Apám kedvel téged. – mosolyodtam el.
– Azt mondja, hogy az édesanyádra emlékezetem. Remélem nem értek félre semmit.
— Ne félj! Apám már rég nem udvarol senkinek se! Szerintem tényleg csak anyámra emlékezteted. – pusziltam meg. Rám mosolygott ám az arca megfagyott.
— Mi az?
– Vé...véres a fogad. – mondta, mire bementem a fürdőbe és kiölbítettem a számat.
– Köszönöm, hogy szóltál. Már nagyon zavart, csak megfeledkeztem róla. – mondtam mosolyogva, de ő rémült maradt.
– Félsz tőlem? – kérdeztem kissé szomorúan.
– Nem. – rázta meg a fejét.
– Akkor mi a baj? – kérdeztem kíváncsian.
– Orvos vagyok. A vér látványa természetes kéne, hogy legyen, de nem az. Nem bírom a vért, a fájdalmat, a harcot.– motyogta.
— Mert te túl tiszta vagy ennek a halandó világnak. – öleltem magamhoz, mire visszaölelt és szorosan hozzám bújt. Talán pár percig állhattunk így, majd meghallottam, hogy ásít egyet ezért ölbe kaptam és letettem az ágyra, majd mellé feküdtem, s tovább öleltük egymást.
– Álmodj szépet, szerelmem. – suttogtam és a homlokára puszit adtam.