Mérgező csók (Befejezett)

🕯Huszonkilencedik🕯

Igor pov.
Másnap este valóban mindenki összegyült a Drakul kastélyban, hogy megünnepeljük az éves vérhold bált. Ilyenkor a hold fénye enyhe vörös árnyalatot vesz fel és mindent beragyog a fénye. A vámpírok elegáns ruhákba öltöztek és vérrel teli kupákkal mászkáltak, beszélgettek, vagy a terem közepén táncoltak. Tegnap éjszaka óta nem láttam a kicsikémet és már nagyon kíváncsi vagyok. A terembe ekkor lépett be apám, fekete öltönyben és kesztyűben.
— Apám!
— Igor! Hogy áll a nyakkendőd? – lépett elém és megigazította az említett ruhadarabot.
– Apám! Hol van Vladimir? — kérdeztem, mire az ajtóra mutatott. Mindenki abba az irányba nézett. Nekem pedig elakadt a lélegzetem. Vladimir sétált be az ajtón, kek, csillagos ruhában, aminek fátyolos köpenye lebegett a léptei mögött. A fején csillogó ezüst dísz és a fülében egy apró gyémánt fülbevaló. A haját enyhén hullámosítva omlott a vállaira és a lábán mintha egy elegáns, de nem feltűnő csizma lett volna, de ezt befedte a ruha. Minden vámpír megbámulta őt, de amikor én mellé léptem inkább folytatták a mulatságot. Odasétáltam elé és a két karjára tettem a kezemet.
— Olyan gyönyörű...
— Micsoda?
– Te! Ilyen szépseget...Esküszöm, soha életemben nem láttam. Te vagy a legszebb. — mosolyogtam rá. Fülig pirult és mosolyogva rám nézett.
– Köszönöm. – motyogta.
Kézenfogva vezettem be őt majd egy percre oda kellett mennem az egyik királyhoz.

Vladimir pov.
Igor odament az egyik úrhoz, mire valaki meg érintette a vállamat.
– Szervusz, drága. – a gerincemen végigfutott a hideg.
— Syan?
– Rég láttalak. Hallom kikosaraztad Tigust. – mondta, majd mélyet szippantott a hajamból. — Szóval már a magáévá tett. Érzem rajtad a szagát. — mondta, mire kibújtam mellőle.
– Hagyj engem békén! – morogtam.
– A véred még mindig nagyon csábító. Igor...Megkóstolt már?
– Miről beszélsz? Nem vagyok etető szolga!
— Vámpíroknál szokás megkóstólni a szeretőt bár... – megint megszagolt. – Kicsit mintha megváltozott volna az illatod. Két értelemben.
— Hagyj! Békén!
– Óh, hát erről van szó. – mosolyodott el. — Sok sikert. Ha ez kiderül, Igornak karót döfnek a szívébe, és TI sem élitek túl.