Kérlek, maradj még... - FELFÜGGESZTVE -

41

Ne haragudjatok, hogy sokáig nem volt rész, de ennek is megvan a maga oka...:( De most elhoztam nektek végreee, és nem tervezek már sok részt..

!!A BORÍTÓT @fragmexnts készítette!!

***

Ezerszer és egyszer átfutott az agyamon a terv, hogy berontok a kunyhóba és őrült módjára kezdek üvöltözni a nővel, és kérdőre vonom, miért tartja bent Dracot. Hiába volt valami iszonyatosan ismerős érzésem az idős hölgy közelében, egyáltalán nem bíztam benne. A kedves arc csak egy álca.

- És most mi legyen? - kérdezte Fred, mellém állva. Én még mindig a házat néztem.

- Ahj, nem tudom Fred... Szerinted, ha berontok és megfenyegetem a nyanyát, oda adja Dracot? - mosolyogtam ártatlanul, hátha az idegsségem is alább hagy.

- Azt hiszem nekem van egy jobb ötletem - mosolygott kajánul Fred, majd Georgera nézett, és mint akik olvasnak egymás gondolatába, úgy szemlélték hol egymást, hol a kunyhót.

***

- Készen állsz Fred? - tette fel a kérdést George.

- Készen születtem.

- Ez nem igaz. Téged csak örökbe fogadtunk - szórakozott George, majd fellőttek három tűzijátékot, ami hangos kíséretében szanaszét hullott piros-narancs színekben. Ezt figyelemelterelésnek szánták. Miután ráeszméltünk, hogy a nő semmilyen életjelet nem mutatott a tűzijáték hallatán, az ikrek arcáról lefagyott a büszke mosoly, én pedig egyre feszültebb lettem.

- Mel! Miért nem mondtad, hogy ez a nő hót süket?? - fogta a fejét Fred.

- Ebből elég! Én bemegyek! - indultam neki indulatosan a háznak, kitéptem az ajtót, de valami olyasmi fogadott, amire talán még Hermione sem gondolt volna.

- Mel? - kerekedtek ki Draco szemei, aki az idős hölggyel teázgatott éppen a nappaliban. A hölgy nyugodtan ült Dracoval szemben és figyelte minden lépésem. Esküszöm, kikészít.

- Mi a franc? - néztem Dracora, aki szintén olyan tehetetlen állapotban volt, mint én.

- Mit keresel itt? - kérdezte Draco.

- Hogy.. hogy én? Hogy én mit keresek itt? - fakadtam ki, majd csak úgy ömleni kezdtek belőlem a szavak. Elmeseltem mindent attól a perctől, ahogy ő eltűnt, egészen a tűzijátékokig. Draco meglepetten hallgatta az eseményeket, a nő, pedig mintha az egészről tudott volna, hallgatott, és csendben szürcsölte a teáját.

- Magmagyarázom... - tette le a csészét a hölgy, majd két kezét összekulcsolta, és mesélni kezdett - A barátod nagy veszélynek volt kitéve. Az egész csak látszat. Tudjukki el akarta hitetni veletek, hogy Draco meghalt, így a semmi közepére száműzte. Egyik este a szokásos... felfedező utamat jártam, amikor rátalátam a fiúra, elmesélt mindent, én pedig befogadtam - mosolygott Dracora, mintha csak az anyja lenne.

- Amikor itt voltam, miért nem mondta, hogy Draco itt van? Tudja jól, hogy őt kerestem! - álltam fel a fotelből.

- Ezt talán neki kéne elmondania - nézett Dracora, aki pedig lesütötte a szemét. Mintha szégyellne valamit.

- Draco? - kezdeményeztem, hogy kezdjen beszélni, de látszólag nehezére esett.

- Hát.. tudod.. nem akartam, hogy megtaláljatok. Kellett egy kis idő, hogy...

- Hogy?

- Hogy átgondoljam a dolgokat...

- Mivel kapcsolatosan? Draco, ne idegelj, mondd el! - lassan kifújta a levegőt, és rájött, hogy ellenem nem nyerhet, így elkezdett beszélni.

- Weasley...

- Ron?

- Nem, nem Weasley patkány. A volt pasidról beszélek - beszélt undorral.

- Fred? - bólintott.

- Beszámolót tartott a közös múltatokrol.