Kérlek, maradj még... - FELFÜGGESZTVE -

15

-Te meg mit keresel itt Harry?-dörmögtem.

-Segíteni fogok. Tudok egy s mást az erődről. Nekem is van. Elég régóta, szóval tudom, hogy kell irányítani.-mondta előttem a szemüveges.

-Na kezdjünk neki.-szólt közbe Piton.-Az első és legfontosabb amit tudnod kell, hogy senki nem tudhat erről! Ha ez mégsem így lenne, nem vállalom továbbra a felkészítésedet.-tette hozzá, mire csak bólintottam. 

Elég gyorsan ment az idő, és már kezdtem elfáradni. Nem sikerült, nem tudtam az erőmet kordában tartani, és ez kissé feldühített.

-Nem jó..Újra!-utasított Piton.

-Nem! Elegem van! Nekem ez nem megy és kész..feladom.-magasabbra vettem a hangom.-Nem haladok semmit, maga meg elvárja tőlem, amiről tudja jól, hogy nem fog menni.-továbbra is ordítottam, mire egy nagyon erős szél kapott el, de a dühtől nem érdekelt és csak folytattam.

-Állj le! Ebből baj lesz!-kiabálta Piton.

-Nem!! Hagyjon békén végre, nem kell ez az erő!-kiabáltam, de Piton egyre aggódóbb tekintettel nézett, ahogy Harry is. Végül valami erő eluralkodott felettem.

***

Egy újabb látomás. Egy különös helyen találtam magam. Omladozó falak, sötét hely. Egy nő hangját hallottam, épp vitatkozott valakivel. Hallottam egy nagy puffanást, majd minden elhalkult. Elindultam megkeresni ki lehetett az, majd egy lépcsőhöz értem, aminek az alján feküdt valaki. Az arca ellenkező irányba nézett, így nem tudtam meghatározni, ki lehetett az. Mikor közelebb mentem minden eltűnt és visszakerültem a valóságba.

***

-Mi történt?-kérdeztem rekedten, mikor láttam, hogy minden szanaszét van.

-Nem emlékszel semmire?-szólalt fel Piton.

-Nem..De volt egy látomásom.-majd elmondtam nekik amire emlékeztem.

-Érdekes...de elég furcsa volt amit csináltál.-mondta Harry a fejét fájlalva.

-Hogy érted?

-Hát tűzpiros volt a szemed és a kezedből szórtál valamit felénk. Azt hittem meg akarsz ölni dühödbe.-rázkódottan mesélte.

-Te jó ég. Erre én miért nem emlékszem?

-A tudatalattid máshol járt. Ezek szerint nálad a düh hozza ki az egyik erődet. Ez félelmetes..-motyogta Piton ruháját porolgatva.-Mára ennyi. Menjenek aludni.-utasított, majd így tettünk.

Útközben megláttam Dracot, ahogy épp erre siet, a padlót nézve, idegesen. Gyorsan elbújtam, kíváncsi voltam hova siet ennyire, így gondoltam követem. Miután már arrébb járt, elkezdtem követni, de láttam, hogy oda ment be, ahonnan én kijöttem. Nem tudom mit akarhat a Szükség Szobájában. Vártam egy kicsit az ajtó előtt, és hezitáltam, bemenjek vagy ne. Az előbbinél döntöttem, és magabiztosan benyitottam. A látottakat nem tudtam mire vélni. Draco egy nagyobb szekrényt vizsgált, és egy elég furcsa helyen találtam magam. Nem vette észre, hogy bejöttem, ezért egy kis könyvespolc mögé rejtőztem, figyelve mégis mit csinálhat. Valami varázsigét mormogott, és egy almát helyezett a szekrénybe. Mire kivette, bele volt harapva. 

-Draco?-álltam egy helyben és félve szólítottam meg, mire ő azonnal felém kapta tekintetét.

-Mel? Mi a francot keresel itt?-idegesen kérdőre vont.

-Mit csinálsz?

-Kérlek, most menj el!-próbált meggyőzni.

-Draco mi ez az egész? Mondd el..Láttam amit láttam. Mire kell ez neked?-nem hagytam magam.

-Ez nem rád tartozik. Csak menj el.

-Addig nem, amíg el nem mondod mi folyik itt.

Pár percig hezitált, de aztán rájött, hogy nincs esélye.

-Ahjj...Voldemort megbízott valamivel...-itt be is akarta fejezni.

-Mivel?

-Na ez már tényleg nem rád tartozik!

-Draco!!-kiabáltam rá.

-Meg kell ölnöm Dumbledoret! Most jobb?-ordibált ő is, mire szemei tele lettek könnyekkel. 

Nem szóltam semmit, kezemet a szám elé kaptam és lassan hátrálni kezdtem tőle. Az én szemeim is könnybe lábadtak, majd gyorsan kifutottam otthagyva őt. Utánam futott és megragadta a kezem.

-Állj meg kérlek.

-Miért?-kérdeztem zokogva.

-Mit miért?

-Miért csinálod ezt? Hagyod, hogy ezt tegyék veled. Nem változtál egy cseppet sem!-vágtam a fejéhez.

-Komolyan így gondolod?-távolodott el tőlem, komolyabb arckifejezésre váltva.

-Én..

-Nem volt más választásom! Tudod Mel, nem kérdezték meg, van-e kedvem hozzá. Nem..Muszáj megtennem érted? Különben...

-Különben mi?

-Mindegy. Jó, hogy így ismersz, és tudod, hogy nem változtam meg.-mondta ironikusan majd otthagyott. Zokogásba törtem ki, majd a szobámba siettem. Csak vártam és vártam. Hátha bekopog valaki és meghallgat. De senki. A nagy várakozásba úgy ahogy voltam elaludtam.

Reggel egy üzenetet találtam magam mellett, izgatottan kibontottam, majd szomorúság töltött el. Azt hittem Draco írta...de nem.

"Kedves Mel

Tudom, elcsesztem, de kérlek bocsáss meg. Csak téged szeretlek! Kérlek, gyere ma 5 órakor a Tiltott Rengetegbe, de egyedül! Ott találkozunk,

Fred"

Ez elég fura..Tömör és lényegre törő, de fura. Fred nem szokott levelet írni..De mindegy. Még eldöntöm, elmegyek-e. 

Felöltöztem és összeszedtem a könyveimet, majd leindultam a Nagyterembe. Szokásos módon leültem, de Draco sehol. Próbáltam a többiek elől elrejteni rossz kedvem, nem volt kedvem magyarázkodni...Gyorsan be is fejeztem a reggelit, majd elindultam órára. Számmisztika volt, ami elég unalmasan telt. Fáradt voltam és alig tudtam figyelni az órára. Draco sehol sem volt, ami aggasztott. Vártam Pitonnal az órát, hogy tudjak vele beszélni a tegnapiakról. Mikor eljutottam ide, Harryt is magammal vonszoltam a tanári asztalhoz és beszédbe kezdtem.

-Professzor úr! Elnézést a tegnapiért.-motyogtam kezeimet összekulcsolva.

-Felejtsük el. Még valami?-fel nem nézve az asztaltól kérdezett.

-Mikor tarthatnánk újabb felkészítést?

-Nem vállalom tovább. Majd Potter vagy az apja felkészíti. Nincs türelmem erre.

-De kérem, nagy szükségem van rá!-könyörögtem.

-Nem, most kérem menjenek órára!-majd ő is elment.

Hát ez szuper...