Kérlek, maradj még... - FELFÜGGESZTVE -

17

Úgy tudtam. Tudtam, hogy Voldemortnak vannak hátsó szándékai, amivel eléri amit akar. Dracóból gyilkos fog válni, én meg csak ráteszek egy lapáttal. De nem hagyom, hogy bántsa Bent. Egyedül kellett lennem. Felmentem a szobámba, vagy 5 varázsigét elmondtam az ajtózárra, nehogy bárki is bejöhessen. Csak ültem az ablakpárkányon, néztem a sötétedő eget és a kinti diákok jókedvű ugrándozását. Csak arra tudtam gondolni, bárcsak én is kint lehetnék és szabadon szaladgálhatnék mint ők. Mély gondolatmenetemet egy kopogás zavarta meg. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, de Harry hangját hallottam meg az ajtó túloldalán. Nem akartam, hogy megtudják miféle szörnyeteg is lett belőle. Szégyelltem. 

-Menj el Harry!  - üvöltöttem neki.

-Csak engedj be. Gyakoroljunk.

-Nem! Most hagyj egyedül. - szóltam  vissza, de már bent is volt az ajtón. Mit is gondoltam, pont ő ne tudná kinyitni?

-Valami baj van? - kérdezte aggódó tekintettel.

-Miért lenne? - flegma stílussal válaszoltam, amit én se értettem.

-Valami történt. Mondd el. 

-Nem! Menj el! Most. - utasítottam, mire rám szegezte tekintetét a döbbenettől. Gondolta nem idegesít fel jobban, így kiment. Magamra se ismertem. Most, hogy rajtam van ez az átkozott Jegy, teljesen kifordultam önmagamból. Undorodom ettől, és a gondolattól, hogy bármit kér a Nagy Úr nekem meg kell tennem hezitálás nélkül. Lefeküdtem és éppen álomba tettem volna magam, mikor egy koppanást hallottam az ablak felől. Szívem majd kiugrott a helyéről, de mikor megláttam az ismeretlen baglyot, összeráncolt szemöldökkel közelítettem meg. Lábáról óvatosan leszedtem a pergamentekercset és kinyitottam. Sophie nénikém volt az. Basszus! Holnap kezdődik a szünet, és én komolyan a Weasley családnál fogom tölteni??? Freddel?? Nem ez nem lehet igaz! 

Drága Mel, 

Örülök, hogy írtál. Remélem minden rendben van, és jól érzed magad. Ne haragudj a késő válaszomért, az unokatesóiddal meggyűltek a bajok. de jól vannak ők is. Persze, nyugodtan menj csak a Weasley családdal, de leveleket küldj és tudjam merre jársz! Érezd jól magad! 

Puszil, Sophie nénikéd!

Na szuper. Szóval azt se tudja, hogy tudok az apám létezéséről. Nem fogom túlélni ezt a szünetet, az is biztos. Elkezdtem holnapra összepakolni, majd le is hunytam szemeimet. 

*** 

Korábban keltem a szokottnál, hogy legyen időm elkészülni. Dracótól is el szerettem volna búcsúzni, annak ellenére, ami tegnap történt. Így miután csomagjaim készenlétbe álltak, elindultam szobája felé, amikor valami elég szokatlan és bosszantó dolog szemet szúrt. Draco Malfoy szobájából egy szőke, olyan tipikus lélegzetelállító csaj jött ki, mintha lopakodna. A filmekben akkor történik ez, ha...Tudjátok...Tehát megcsalt?? Jó, konkrétan még nem is vagyunk együtt, de ő is tudja mit érzünk egymás iránt... Ezt nem hagyom. Újra nem! Elkezdtem idegesen a szobája felé baktatni, majd se szó se beszéd berontottam. A szememmel Dracot kerestem, a könyvespolc mellett meg is álltam. Sajnos annyira eluralkodtak bennem az indulatok, hogy gondolkodás nélkül felpofoztam. Igen, megbántam.

-Mi a franc? - kérdezte, miközben az érintett helyet fájlalta kezével.

-Én is ezt akartam kérdezni.. Ki ez a szőke fruska?? - hát, ha már felpofoztam, úgysem lehetek durvább.

-Jaj Mel... - hangos nevetésben tört ki majd leült a legközelebbi fotelbe.

-Most elmondanád min nevetsz?