Kérlek, maradj még... - FELFÜGGESZTVE -

1

Iszonyú fejfájással ébredtem a minap, ami kicsit aggaszt, hiszen tegnap áthívtam Cho barátnőmet, de miután kiment a konyhába egy pohár narancsléért, semmire sem emlékszem. A nyár elég unalmasan telt, első felét leginkább Sophie nénikémmel töltöttem, aki nem mintha bánta volna, csak kicsit furcsának találta, hogy nem éppen a barátaimmal töltöm az időm, vagy Choval csinálnánk valami tinilány dolgot. Megnyugtattam, hogy az elkövetkezendő 1 hónapot és 12 napot Choval, illetve Cedriccel szeretném tölteni. Mindent el is terveztünk, de a dolgok nem úgy alakultak, ahogy azt remélni véltem. Cerdic és Cho már lassan 1 éve voltak együtt, amikor is az a váratlan fordult történt, hogy Cedric, mai napig ismeretlen okból, szakított Choval. Nagyon megsajnáltam barátnőmet, így változtatva a nyári terveinken, leginkább csak vele töltöttem a szabadidőmet, de bárhogy próbáltam, nem tudtam jobb kedvre deríteni, ahogy látom, nagyon szerette. Így elég lassan telt el a nyár. Természetesen, mivel a pletyka gyorsan terjed errefelé, azt is megtudtam, hogy Draco Malfoyra is rákerült a halálfalók jele. Miért nem lepődöm meg? Sosem vonzottak az olyan emberek mint a Malfoyék, sőt, ellenségemnek tekintettem őket. Na jó, ez túlzás volt, de akkor is, ki nem állhattam őket. Lucius ismerte a szüleimet. Kár, hogy én nem. Apám még kiskoromba meghalt, nénikém elmondása szerint tűzesetben. Anyukámról kevesebbet tudok, ő egy autóbalesetben halt meg, pár évvel megelőzve apukám halálát. Nekem gyanús ez az egész, és tudom, hogy a nénikém is elhallgat valamit előlem. 

Térjünk vissza a jelenbe. Nyár vége van, de azt sem tudom hol áll a fejem. Tavaly ilyenkor mérhetetlen izgatottság járta be az egész testem, hiszen pontosan 1 éve kaptam meg Roxfortból küldött levelem, amit egy hófehér bagoly hozott ki nekem. Harryékkel együtt osztott be a Teszlek süveg a Griffendélbe, aminek viszonylag örültem, hiszen nem kellett Draco Malfoy savanyú képét néznem a Mardekár klubhelyiségben. Mindenkin talált valami megemlíteni valót, persze, hogy én sem voltam kivétel... Megint elkalandoztam a múltba...

A nénikém felajánlotta, hogy elkísér az Abszol útra, bár én nem értettem túlzott kedvességét, szívesen bólintottam rá, addig sem kell egyedül lennem, és talán még a szüleim múltjáról is kifaggathatom, természetesen csak óvatosan. El is indultunk a hosszú utcán végigvezető boltsoron, majd megpillantottam Draco Malfoy tejfölszínű hajának tetejét a tömegből. Apja pár méterrel arébb tárgyalt egy ismerős fazonnal, de meg nem mondtam volna hirtelen, ki lehet az.

-Ki után leskelődsz Mel?-szólongatott a nénikém, mindig így becéz, ami szerintem fura, de megtetszett. És hát a Melanie névre nem hiszem, hogy olyan sok becenevet találtak volna ki. Elmerültem gondolataimba, és Luciusra szegeztem a tekintetem, aki egy kis idő múlva észre is vette, így muszáj voltam improvizálni, ezért rögtön át is irányítottam a fejem Dracora, ami valljuk be elég rosszul sült el, hiszen amikor meglátta, hogy az apja erre bambul, ő is ugyanezt tette, én meg kénytelen voltam máshová pillantani. Meg is vettük a szükséges dolgokat az iskolára, ami egy talár volt, könyvek, illetve penna. A tavalyi talárom nem igazán tetszett a cicámnak, Cuddlesnek, ezért karmait belevájta, és volt talár nincs talár... Bár így visszagondolva, nem kellett volna otthagynom a szekrényemre felakasztva, amíg kis szőrös barátom odabent ugrál. Késő bánat...

 Hamar visszatértünk körutunkról, bár faggatni nem igazán volt alkalmam nénikémet, de biztos vagyok benne, hogy nem hagyom annyiban. A nyár utolsó napjait olvasással és ismétléssel töltöttem, oda kell tennem magamat ebben az évben..is... Az év végi vizsgák sokat számítanak, és Sophie nénikém is bízik abban, hogy semmi nem veszi el a figyelmemet  a tanulásról. Ezt nem igazán értettem, nem úgy terveztem az egész évet, hogy a könyvtárba gubbasztok tanítás után, korán lefekszem, hogy kipihenten tudjak betipegni első órára, és mindig én jelentkezzek, persze csak Hermione után. Néha komolyan nem értem a lányt... Ő alapból ilyen okos, vagy megállás nélkül tanul? Felfoghatatlan... 

Elérkezett az utolsó nap. Reggel korán keltem, hogy összepakoljam a dolgaimat, és Cuddlest egy afféle hordozóba próbáltam betuszkolni, amit nénikém adott oda, de kicsi volt... Tavaly nem volt rá szükség, hiszen cicám akkor még nem volt nálam. Tehetetlenül álltam, majd elmondtam egy növesztő varázsigét. -Baziteo-Kisebb megkönnyebbüléssel ballagtam le a lépcsőn, a falon lógó családi képeket szemlélve. Ebbe a bizonyos családba Sophie nénikémet és magamat értem. Itt-ott feltűnt egy kisfiú a képen, de sosem érdekelt igazán, ki lehet az, biztos jó viszonyba volt a családja az enyémmel. Ezt követően nénikém édes hangja szólalt meg a konyhapult mögül. 

-Én is szoktam őket nézegetni...Tudod, van több kép is. Majd egyszer megmutatom. De lassan indulnunk kell a vonathoz.-terelte a szót, de úgy éreztem, itt az idő, hogy rákérdezzek, nem hezitáltam.

- A szüleimről vannak képek?-kissé összefeszült arccal kérdeztem.

-Persze, hogy vannak.-halkan nevette el magát.-De ennek még nincs itt az ideje. Ide is eljutunk majd, minden idő kérdése. Most pedig menjünk.-Hát ennyit a "rákérdezek, nem hezitálok" bátor húzásomról... 

Elindultunk a vonatra, de nem sok kellett volna, hogy lekéssem. Tipikus Mel. Egy gyors ölelést ejtettünk a nénikémmel, majd könnyes szemekkel fel is szálltam. Sajnos minden fülke tele volt, gyors lépésekkel elindultam a leghátsó fülkéhez, ami szerencsémre üres volt. Kényelmesen lepakoltam, nem hiányzott senki társasága. Cuddlest is kiengedtem kis ketrecéből, majd az ölembe ültetve simogatni kezdtem. Ám ez a magány gyorsan megtört. Egy magas, kékes-szürkés szemű fiú toporgott be, mit sem érdekelte jelenlétem, leült velem szemben. Haja kissé kócos, fekete ingének ujja feltűrve, de épp csak karja hajlatáig, innen már fel lehet ismerni, kinek a társaságát kaptam meg erre a pár órás útra. Hirtelen Draco Malfoyyal szemben találtam magam, aki épp a gyűrűmet vizsgálta. Meg akartam törni ezt a csendet, de mikor eljutottam volna odáig, megszólalt. 

-Szép a gyűrűd.-szólalt meg hirtelen, majd nyújtotta a kezét, ezzel jelezve, hogy meg akarja nézni. Tehetetlenségemben oda is adtam neki, amit pár perc múlva meg is bántam.

-Visszaadnád?-kérdeztem kissé felemelt hanggal.

-Nyugi, nem akarom ellopni, csak mintha már láttam volna.-Nos, fogalmam sincs, hogy pont Ő hol láthatta volna, de mit sem számít, kikaptam a kezéből.

-Ennyire nagy szám az a gyűrű?-sóhajt fel kicsit sem kedves hangnemben.

-Ha nem is lenne nagy szám, akkor sem engedtem volna tovább, hogy nálad legyen.-szóltam vissza gorombán. Pár percig néma csönd váltotta fel a kisebb vitát, majd újra beszédre nyitotta száját a fiú.

-Nem téged láttalak múltkor az Abszol úton?-kíváncsiskodott.

-De igen, valószínűleg én voltam az. Miért?

-Csak kérdeztem...-röhögött fel halkan.

-Mi olyan vicces Malfoy?-egyre idegesebben kérdeztem.

-Semmi..Téged hogy is hívnak?

-Melanie. Melanie Whaley. 

-Whaley? Valamiért ismerős a neved...Hogy is hívják apukádat?

-George Whaleynek hívták. Egykor ő is tagja volt a Malfoy kúriának. De már rég meghalt. 

-Sajnálom, nem tudtam.-mondta őszintén.

-Ne sajnáld...-Draco Malfoy komolyan sajnál? Álmodom? Azta...

Egy óra múlva meg is érkeztünk, de mikor már leszálltam, a szőke fiú sehol sem volt.