Felhőtlen szerelem ☁️Itadori Yuuji x Reader☁️

2: Ajándék

"... Kikászálódok az ágyból és felveszek egy utcai ruhát. Még el kell mennünk az ajándékért."

Elindulunk a koliból és megcélozzuk az ajándékboltot. Már elő van hívatva sok közös képünk, amin Megumi-kunnal, Nobara-cannal és a baráti társaság többi tagjával vagyunk. Már csak egy könyv kell, amibe beletesszük. Nincsen messze a hely, ahova megyünk ezért tíz perc alatt odaérünk.

Bemegyünk a boltba és odamegyünk a pulthoz.

- Elnézést! Hol találunk olyan könyvet, amibe bele tudjuk tenni a fotóinkat? - megy oda Nobara-chan az eladóhoz

- Jöjjenek, megmutatom. - mosolyog kedvesen a nő - Ajándék lesz?

- Igen. - mondja Nobara

Megtaláljuk, amit kerestünk, kifizetjük és megyünk is a következő megállóba. Elindulunk egy papír-írószer boltba, hogy ki tudjuk díszíteni a könyvet. Veszünk ragasztót, csillámot, matricákat, filceket és mindent, ami szükséges lehet.

Most a legközelebbi boltba tartunk, hogy piát vegyünk. Az egyik nagyon jó barátnőm van most a kasszánál, úgyhogy nem lesz gond. Bemegyünk az épületbe és megkeressük az alkoholos italokat.

Nézegetjük, hogy mit is vigyünk, de nem tudunk dönteni.

- Vigyünk szakét? - kérdezi meg végül Nobara-chan

- Neem, az túl egyszerű. - kis gondolkodás után megakad a szemem egy üvegen. Nem tudom mi lehet, de van rajta egy kókusz. Megumi-kun rajong a kókuszért - Ehhez mit szólsz? - veszem le polcról az üveget

- Nekem jó, de akkor vigyünk valamit magunknak is. Tudod, hogy ne unatkozzunk, miközben a könyvet csináljuk.

- Zseni vagy. Vörösbor? - mosolyodok el, mire Nobara-chan is

- Hány éves? - kérdezi még mindig mosolyogva

- Húsz. - egyszerre bólintunk és beleteszem a palackot a kosárba.

Járkálunk a sorok között, miközben felidézzük az eddigi borozós, kreatívkodós estéinket. Sokat csináljuk ezt. Néha veszünk egy üveg bort és készítünk valamit. Barátság-karkötőt, ruhákat szépítünk vagy csak beszélgetünk. Egy ideje elhanyagoltuk ezeket az estéket, de most bepótoljuk. Elérjük az édességes sort és most bevásátolunk rendesen.

Teszünk a kosárba vattacukrot, gumicukit, nyalókákat, csokit és chipset. Elindulunk a kasszához. Amikor meglátom, hogy nem az a személy van a pultnál, akit vártam megfagyott bennem a vér.

Egy fiatal srác állt a pultban. Na pasztmeg. Reménykedem, hogy nem kéri el a személyimet, mert nagyon sokan néznek idősebbnek. Odamegyünk lesütött szemekkel és leteszem a kosarat.

Egyesével lehúzza a dolgokat, amik a kosárban vannak, közben engem bámul. Na szép, most fog rákérdezni a koromra.

- Látom, hogy nem multál el tízennyolc. Most az egyszer nem szólok a főnöknek. - mosolyog ránk a srác

Nagyot sóhajtok és közösen fizetünk Nobara-channal. Visszaindulunk a koleszba és végigbeszélgetjük az utat.

Beérünk a szobánka és leülünk a földre. Kipakoljuk a dolgokat, amik a könyvhöz kellenek és a kajákat. Előveszem azt a két borospoharat, ami már régóta nem látott napfényt és beletöltöm a bort.

Kibontjuk a nasikat és elkezdjük beragasztgatni a képeket, majd kidíszítjük az oldalakat. Kapcsolunk zenét és teljesen belefeledkezünk a dolgokba. Nem iszunk túl sokat vagy 2-2 pohárral. Egy óra szenvedés után elkészül a kis ajándékunk. Csak félig telik be a képekkel, de nem baj, kitalálunk majd valamit.

Még van két óra indulásig és azt a készülődéssel töltjük. Felveszem a ruhámat és mégegyszer elszörnyülködök magamon.

Nobara-channak nagyon jól áll az a rózsaszín ruha, amit meg is említek neki. Elmegyünk a mosdóba, hogy kisminkeljük magunkat. Már volt bent néhány lány, akikkel nem éppen szimpatizálok, de nem szóltam nekik. Többször is végignéztek rajtam, ami meglehetősen zavart.

Felvittem egy kicsit sötétebb sminket. Nobaranak egy kicsit tovább tart ezért megvárom. Visszamegyünk a szobába és gyorsan ellenőrzünk mindent, hogy megvan-e. Beletesszük a kókuszzos izét egy ajándékszayorba pont, mint a könyvet is. Felveszem a fehér farmer kabátomat és elindultunk a bulira.