3: Kezdődik az este!

225 16 14
                                    

"... Felveszem a fehér farmer kabátomat és elindultunk a bulira."

Mire kiérünk a koli ajtaján, addigra vagy hárman megnéztek minket.

A lemenő nap sugarai pirosra festették az égboltot. A levegő kezd lehűlni, de még kibírható. A szülinapra rengeteg ember van meghívva, ezért az utcán rajtunk kívül van még néhány ember. Pont egy olyan helyen megyünk  el, ahol tökéletesen látszik a nap. Szólok Nobara-channak, hogy álljunk meg és csodáljuk meg egy kicsit az eget. Így is teszünk.

Nem maradunk sokáig, mert már  elmúlt hét és Megumi-kun vár minket. Nagyon jó barátok vagyunk és nem szeretnék késni. Nem laknak messze a sulitól és percek alatt elérjük a hatalmas házukat. Az udvaron már van egy pár ember, akik cigiznek vagy épp elmenekültek a hangos zene elől, ami bentről szűrődött ki.

Sok ismerős arcot látok és néhányan rám is köszönnek. A szememmel keresem Megumit, de sehol sem látom. Biztos a konyhában van. Elindulunk az említett helyiségbe és látjuk, hogy az ünnepelt ott áll a szoba közepén.

Mosolyogva odamegyünk és a kezébe nyomom az italt.

- Boldog szülinapooot! - húzom magamhoz szorosan a fiút. Hallok egy pár fütyülést és "éljen az ifjú pár" beszólást, de nem foglalkozok vele. Sokszor néztek már minket egy párnak, mert én elég közvetlen vagyok úgy... mindenkivel. Nobara is megöleli és odanyújtja neki a kis ajándékszatyrot, amiben az általunk készített könyv pihent.

- Ezt kettőnktől kapod. - mondja barátnőm, amikor megöleli. Megumi belenéz a tasakba és kiemelei belőle az agyon csillámozott kiskönyvet.

- Azta! - ámul el - Ez nagyon szép. Fotóalbum? - mi csak bólintunk és elkezdi lapozgatni. Van benne mindenféle kép. Amin fagyiztunk, amin Nobara a vécé fölött görnyed és Megumi könnyesre nevetett szemmel ül mellette, mozis kép és még sok másik. Amikor elér az üres lapokhoz odahajolok, hogy jól hallja, amit mondani fogok

- Oda majd a többi élményünk fog kerülni, amik a jövőben várnak ránk. - alig lehetett hallani a hangos zenétől, de ő hallotta

- Nem kellett volna ennyit fáradoznotok ezzel a könyvvel. - ölel meg minket egyszerre - Ilyet ittatok már? - emeli fel az üveget, amiben a kókuszos izé volt. Mi csak megrázzuk a fejünket - Akkor itt az ideje! - elővesz három poharat és beletölti. Mi koccintunk, majd meghúzzuk a pohár tartalmát

- Huhh.... Ez kókusz pálinka, semmi kétség. - mondom összeszorított szemekkel

- Finom. - szól Nobara. Hát jó én nem vagyok annyira hozzászokva az alkoholhoz, mint ő

Még beszélgettünk egy ideig, aztán ránéztem az órára. Mindjárt nyolc... Most kéne találkoznom azzal a valakivel, akitől az üzenetet kaptam. (időközben kijavítottam tízről nyolcra, bocsi xd) Szólok barátnőmnek, hogy nemsokára jövök, mire ő csak egy furcsa mosolyt ereszt felém.

Pontosan tudom, merre van Megumi szobája, ezért nem kell keresgélni. Sokat vagyunk itt a többiekkel. A folyosón nem nagyon vannak emberek és a zene is halkabb. Körbenézek, hátha van itt valaki, de senki.

Itt állok vagy tíz perce. Na jó nekem ehhez most nagyon nincsen kedvem! Inkább megyek és megkeresem Nobarat, velem nem fog senki sem szórakozni. Már készülnék dühöngve indulni, amikor észreveszem, hogy valaki befordult a folyosóra. Amikor meglát egy kicsit felderül az arca és odajön hozzám. Nagyon ismerős a srác... Magas, rózsaszín hajú. De honnan lehet nekem ennyire ismerős?

- Nem hittem, hogy eljössz. - mosolyog rám hitetlenkedve - Jól nézel ki.

- Kösz vagy mi... Amúgy meg te ki vagy? - kérdezem meg végül, ami már régóta érdekelt

- Óh, szóval nem vagyok ismerős? - néz rám szomorúan

- Dehogynem, ezért kérdezem.

- Akkor hagy mutatkozzam be. Itadori Yuuji vagyok - nyújtja felém méretes kezét, amit én el is fogadok. Vagy kétszer akkora a keze, mint az enyém -, ráadásul az osztálytársad is, de ez mellékes. - nevet kínosan

- Ezért voltál olyan ismerős nekem. - nevetek mostmár én is. Nem tudom miért, de jobb kedvem lett mellette. Ő egy tipikusan olyan embernek tűnik, aki mellett az ember ha akar ha nem boldog lesz

Ekkor még nem tudtam, hogy soha többé nem lesz olyan az életem, mint addig volt.

Felhőtlen szerelem ☁️Itadori Yuuji x Reader☁️Where stories live. Discover now