"Testőrömbe" szeretve

Rossz éjszaka

A buli már javában ment amikor mi megérkeztünk.
-Na hát eljött a kislány is! -mondta Thomasnak Tücsök.

-Igen! Mondtam, hogy elmer jönni! - mondta Thomas.
Ez nekem fura volt... Mintha fogadtak volna, hogy elmerek- e menni. Na mindegy. Elnéztem jobbra és nicsak kit látnak szemeim!!

-Dylaan!-rohantam oda eszeveszettül a régi legjobb barátomhoz. Sulit váltott így szétváltunk...

-LEEEEX- rohant oda hozzám Dylan.

-De rég láttalak.-Dylim (igen, régen így hívtam)

-Nagyon hiányoztáál. -ölelt meg Dylan.

Abban a pillanatban megteltem örömmel. Thomas a szeme sarkából figyelt minket.

-Gyere bemutatlak a...-itt elgondolkoztam, hogy még nem is kérdezte, meg, hogy leszek a barátnője...- nem is tudom kimnek.
-húztam oda Sangsterhez Dylant.

-Szia! Dylan vagyok! -nyújtotta Dylan a kezét Thomasnak.

-Szia, Thomas vagyok! -fogta meg Dylan kezét és kezet ráztak. Thomasnak elég férfias a kézfogása.

-Öhmm, honnan is ismeritek egymást? -kérdezte Dylan.

-A bátyja legjobb bárátja vagyok és a szüleink együtt dolgoznak... Most elmentek mind a négyen üzleti útra, így odaköltöztem Lex-hez, hogy ne legyen egyedül. -mondta Thomas hadarva.

-Ahaam... Na amúgy mennem kell, mert a barátaimmal jöttem, de Lex... Írj rám és átmegyek egyszer hozzátok.-kacsintott Dylan majd elment.
Thomas Dylan kacsintása után rám nézett.

-Jahm... Ő a régi legjobb barátom. De más suliba ment így eltávolodtunk egymástól. -mondtam szomorúan.

-Értem, de ha átjön, az ajtót ne csukjátok be. -mondta anyáskodóan.

Nem is tudom... Mintha Thomas nem is szeretne engem és csak fellángolás lett volna.

-Figyelj Lex... Amit a bálba csináltam... Az csak fellángolás volt... Bocsánat... -mondta akadozottan.

-Hát te mekkora rohadék vagy! Csak játszadozni akartál az érzéseimmel. -ordítottam Thomasnak. Lehet ,hogy ez durva volt, de én tényleg szeretem őt, ő meg csak játszadozni akart velem.

-Lex!

-Pár könnyet elhúllajtva futottam a piákhoz.

-A legerősebbet kérem! -mondtam a pultosnak.
Azzal a kezembe nyomott fél liter valamit. Gyorsan lehúztam eldobtam az üveget és futottam az erkélyre. Pont ott volt Bajnok meg Tücsök.

-Hát te?-kérdezték kórusban. Most viszont bevoltak állva, még részegen is észrevettem.

-Várj! Ne is mondd, kitalálom. Thomas megbántott ittál fél liter valamit és kiakarsz ülni egyedül az erkélyre, de mi itt vagyunk. És... Bajnok. Rakj be egyet a csaj szájába. -mondta Tücsök.

-Mi?! Én biztos, hogy nem kérek!

-Dehogyisnem! -azzal Tücsök kinyitotta a számat és Bajnok belerakott egy tablettát. Elgyengültem és összeestem. Ennyire emlékszem.

Thomas szemszöge:

-Én igen is szeretem Lex-et, de nem merem bevallani, ezért mondtam azt... Tudom, tudom sík hülye vagyok...
Már mindenhol kerestem Lex-et. Megláttam a földön feküdni.
Még sohasem futottam olyan gyorsan, mint most.

-Ti még is mi a szart csináltatok vele? -kérdeztem ordítva.

-Nem én bántom meg a csajt akit 3 órával ezelőtt csókoltam meg okos tojás! -ordított vissza Tücsök. A családomként tekintek rájuk, ők meg bedr*gozzák Lex-et...
-Semmi közöd nincs hozzá! -ezzel elkezdődött a bunyó.
Pár percen keresztül vertem őket, majd
gyorsan hívtam a mentőket és kivittem a ház elé Lex-et, hogy ne keljen érte bemenniük.

-Ön a hozzátartozója uram? -kérdezte a mentős miközben rakták fel a mentő autóba Lex-et.

-Igen, a barátja vagyok! -mondtam hadarva.
A mentőautóban ülni nem volt jó. Sőt hihetetlenül rossz volt...
Sírni tudtam volna, de erősnek kellett lennem. Hiszen arról a lányról van szó akit rohadtul szeretek.

Megérkeztünk a kórházba és én felhívtam Lex anyukáját. Nagyon féltem, hogy mit fog mondani, de muszáj neki elmondanom.

"Szia!
-Szia Thomas, ugye nincs baj?
-Háat...
-Mi történt?-ordított bele a telefonba Lex anyukája
-Hát... -gyors elhadartam neki mindent, a csóktól a korházig.
-Figyelj... Hiszek benne, hogy ezt megtudod oldani. Én nem tudok hazamenni, pedig a lányomról van szó... De a világ másik felén vagyok és dolgozom. DE AMINT FELKEL KÉRLEK HÍVJ FEL, HADD BESZÉLJEK VELE!
-Rendben, szia...
-VIGYÁZZ RÁ... Szia!"

-Hát jó...

-Bemehet hozzá! Még nem ébredt fel de nem sokára fel fog. -mosolygott rám egy nővér.

Azonnal rohantam. Mikor beértem leültem az ágya szélére és simogattam a haját. Kértem egy kinyithatós ágyat, hogy tudjak Lex mellett aludni.

Reggel arra keltem, hogy Lex beszélni próbál.

-Jóreggelt! -mondtam boldogan.

-J...Jó...regg...elt...! -mondta Lex akadozva.

-Hívok egy orvost, hogy felébredtél.

-Az orvossal megérkeztem pár perc múlva.

-A hölgy állapota stabil. Elintézzük a papírokat és mehetnek is a barátnőjével.-nézett rám az orvos.

-Lex rám nézett.

-Na jól van mindjárt jövök! - mondta az orvos ezzel ott hagyott minket.

Sziasztok, ez egy 700 szavas rész lett, remélem tetszik! 💕🥺