"Testőrömbe" szeretve

A nagy pech

Kicsim, neked nem lent kéne lenned az udvaron, hogy gyakorolj a városi, megyei, országos majd világbajnokságra?- kérdezte anya felháborodottan, mire én szó nélkül átöltöztem a gyönyörű toll pelyhekkel díszített torna dresszembe. 

Anya már túlságosan is beleavatkozik a tornászi karrierembe, de tudom, hogy ez így helyes.

Kimentem az udvarra és 2 órán át gyakoroltam. Mikor már kezdett sötétedni felhívtam a varrónőmet, hogy érdeklődjek az új torna dresszem után.

Mentem be a nappaliba, végig mentem az egész házon mérgesen veszekedve a varrónővel aki nem értette meg, hogy nem az ő ízlését követem, így teljesen más ruhát szeretnék, mint ő...

-Nem, Alice ezt már megbeszéltük! Lilás kékes ruhát szeretnék a hasamon és a hátamon átlátszó anyagból! -fogtam a fejemet az önfejű Alice miatt.

- Ó lányom ez már nem lesz túl kivágott és átlátszó? -kérdezte apa meglepetten.

-Na ez kellett még! Nem, nem lesz az és az én ruhám bizzátok rám! -mondtam nyugtalanul mire egy fiatal fiú nevetése hallatszott mögülem. Hát persze, hogy Thomas Brodie-Sangster nevet aki a bátyám legjobb barátja én meg szó szerint utálom. A lányok 99.9999 százaléka odavan érte, de maradtam én az 1.11111 százalékban. 1 perc gondolkozás után oda néztem ahonnan a hang jött vérvörös arccal és kinyomtam Alice-t. Pechemre ott ült Thomas egész családja és az én egész családom...

-Ó bocsánat nem vettelek észre titeket, de hogyhogy itt vannak Thomas-ék? -néztem anyára rákvörös fejjel a válaszra várva.

-Talán elfelejtettem neked mondani, hogy jönnek -nézett anya rám megijedve -de gyere ülj le, mert hosszú beszélgetés lesz ez... 

-szófogadóan leültem és ettem a vacsorámat. 

-szóvaal... Ugye mi Thomas szüleivel együtt dolgozunk és hát van mikor munka ügyben elmegyünk pár napra vagy hétre... De most hónapokról van szó! -miközben néztem apát aki magyarázott nekünk Thomas a szemeimet fürkészte és egyszer kacsintott is...

-És mégis mennyi ideig lesztek el? -kérdeztem

-6 hónapig... -mondta ki anya és apára nézett, mert már megint anya lett a rossz zsarú.

-Mi?! -kérdeztem könnyeket hullatva. 

-Sajnálom... -Mondták a szüleim kórusban, mire felszaladtam a szobámba. Thomas-on láttam, hogy ő is szomorú volt mivel az ő szülei is mennek és sosincsenek itthon. Ő a nevemet kiáltva futott utánam, én meg becsaptam az ajtóm. 

-Héh Lex nyisd ki az ajtód vagy én nyitom ki! -mondta Thomas, de én nem nyitottam ki... A földön feküdtem és sírtam. Thomas benyitott leült mellém a földre és szorosan megölelt. 

-Lex én itt vagyok neked, és mindig is itt leszek, mivel a tesód sem lesz itthon szívesen ide költözök, én sem szeretnék egyedül lenni. -én csak bólogattam párat és a kimerültségtől el is aludtam...

Remélem tetszett nektek ez a kis rész, tudom még unalmas de a következő részt próbálom izgalmassá írni:)