"Testőrömbe" szeretve

A vizsga

Reggel elég rosszul keltem... Látszódott az arcomon, hogy sokat sírtam. Miközben ezen gondolkoztam Thomas egy pohár vizet adott a kezembe és nyomott egy puszit az arcomra, de én nem hagytam, hogy pillangók repkedjenek a hasamban, ezért a pulcsim ujjával letöröltem a nyomát.

-Hééjj! Mostmár undorodsz is tőlem? Este egy ágyban aludtunk, csak úgy mondom. -mondta perverz mosollyal az arcán.

én inkább nem válaszoltam, hanem csak szégyenkeztem magamban...

-Oh, ma vizsgázom banyeeeek! Beviszel a suliba? -kérleltem Thomast.

-hát a királynőmnek bármit. -kacsintott, mire én összekészülődtem és siettünk ki a kocsihoz.

-Nah és tanultál a vizsgára?

-Hát azt nem mondanám, de ha magántanuló vagy akkor muszáj fél évente vizsgázni. -mondtam okoskodva.

-Ez szívás... -mondta sajnálkozóan.

...

-A vizsgám elég jól sikerült, vagy is hát szerintem. Thomas beszélt valami uszodáról, hogy menjek be oda vizsga után és onnan hazavisz engem.

Így is tettem.

Szia királynő! -mondta Thomas és ezzel a lendülettel beugrott a medencébe.

-Szia szép kislány! Még nem láttalak itt, új vagy? -kérdezte egy fiú hang, majd megfogta a derekam.

-Hééj, hagyj békén! -kiáltottam rá.

-Nah és miért hagynálak békén? -Kérdezte perverz mosollyal az arcán. Már kezdett volna tapogatni, mikor Thomas leütötte azt a mocskot. Felkapott majd befutott a fiú öltözőbe bezárta az ajtót, majd lerakott egy padra.

-Várj meg itt, én addig átöltözök!- szólt aggodalmasan.

Válaszolni nem nagyon tudtam csak gondolkodtam, hogy mi lett volna ha Thomas nem ment meg... Nem akarom, hogy...

Gondolataimat félbe szakítva Sangster lépett oda hozzám.
-Heej pici lány gyere velem, én ott voltam és elhoztalak már nem lehet baj! - azt csak gondolja, hogy nem lehet baj...

Kiléptünk az öltözőből és azzal a mocsokkal kerültem szembe. Megfogta a kezem erősen és Thomast leütve hurcolt be az öltözőbe.
Rettegtem, kiabáltam de ő csak elcsitított... A többiek (Thomas úszótásai) meglátták Sangstert feküdni a földön.

Thomas szemszöge:

-Bicskákat elő! -hallottam a megrémült fiúk hangját. Azonnal felkeltem a földről s betörtem a kulcsra zárt ajtót
A csapat jött utánam... Őszintén: nagyon féltem, legszívesebben sírtam volna!

Megláttam, hogy Lex sírt... Rossz volt így látni, azt a barmot leütöttem. Ahogy láttam nem akarta őt... Csak ő akart a nagy menő lenni, hogy elhitesse, hogy ő olyan menő, hogy megtette. Lex- et felkaptam majd letettem a fiúk elé akik körbe állták, rajtuk is láttam, hogy ez igen is durva volt és sajnálták szegény lányt...
Lex lesokkolódva feküdt a földön és könnyezett... Odamentem, felültettem és megöleltem... Ekkor jöttem rá...

Sziasztok, ez egy igen durva rész, szerencsére velem ilyen nem történt és remélem, hogy nem is fog... Remélem, hogy senkivel sem/ senkivel sem fog történni ilyen... Remélem tetszett ez a rész! <3 És igen a fiú karakter neve változott:)