Szürkületben az erkélyen ülve,
reszketve, kihűlve,
a macskaköves utca kövekeserűen rámmosolyog
az utca lámpájának
pislákoló fényében.
Megunom a látványt,
elnyomom a csikkem,
s a fekete hamutáleképpen szól hozzám
az Ő hangján:
Bolond kislány,
fáj a hiány?
Szeretnél is te lenni
a hamu,
míg én lennék a
hamutál?
A jobb kéz,
ami sír
a bal párja után?
A mézes csók,
melyet merni nem adtál?
,, Nem ringat már Ámor,
keserű a mámor..! ʼʼ
- válaszolom hetykén,
könnyeim lenyelvén.
- S.R
????/?? /??
YOU ARE READING
Hagyaték
Poetry.. Talán azért írom ezt a könyvet, hogy hátrahagyjak valamit magamból a világnak, vagy talán idősebb énemnek. Hiszen mi értelme az életnek, ha nem hagysz nyomot benne?
