A rózsaszín hold,
mégse olyan rózsaszín.
Szavaidban elönt a kín,
s levegőért kapkodva fekszem
most is ágyamban,
csak mint januárban.
A rózsaszín köd azonban
mégis csak rózsaszín.
S hallgassátok anyátokra,
barárokra:
tényleg elvakít.
Loholsz a lehetőség után,
hogy szeretve lehess,
és szerethess,
aztán persze meg hogy
jó nagyot is eshess.
Beleszaladtam jómagam is
e ördögi mámorba,
most meg hallgathatom
ahogy szívem es lelkem
eggyütt sír kánonba.
- S.R
2021/04/27
VOCÊ ESTÁ LENDO
Hagyaték
Poesia.. Talán azért írom ezt a könyvet, hogy hátrahagyjak valamit magamból a világnak, vagy talán idősebb énemnek. Hiszen mi értelme az életnek, ha nem hagysz nyomot benne?
