Füstfelhőkként szállnak el
gondjaim:
velük kel fel a nap,
velük nyugszik a hold.
Álmatlan szemeim
nyugovóra térnének,
már ha tudnának:
álmaimban sikolyokat
hallatnának.
Fájdalmasakat, vérengzőeket,
s még csak nem is fáj
semmim, de úgy szenvedek.
Ez az üresség,
a magány megöl,
S kivégzésemen
te ott ulsz elől;
elől az első sorban.
(...)
Oly vicces az élet.
értelme annyi
mint ennek a versnek.
Minden olyan szabálytalan,
beszámíthatatlan.
érthetetlen.
Olyan hirtelen történik minden.
erre kapaszkodj fel
kicsi gyengéd füstfelhő,
vidd el gyorsan ezeket az
érzéseket, messze messze tőlem.
-S.R.
2021/10/23
ESTÁS LEYENDO
Hagyaték
Poesía.. Talán azért írom ezt a könyvet, hogy hátrahagyjak valamit magamból a világnak, vagy talán idősebb énemnek. Hiszen mi értelme az életnek, ha nem hagysz nyomot benne?
