Barátság extrákkal [Harry Potter fanfiction] (+18)

48

Lassan 3 hónapja lakik nálunk Ashley és hát mit ne mondjak, nehéz. Ahogy nő egyre nehezebb vele bírni. Legalább egyszer felkel éjszaka és vagy 1 órát sír. Ezen a héten leszek 7 hónapos terhes és egyre rosszabbul tűröm. Van még egy böki, Luciusék se Ashről se a terhességemről nem tudnak és holnap megyünk haza nyári szünetre, érdekes lesz. A hasamtól szinte alig tudok aludni és folyamatosan melegem van.

Este Draco már megfürdött mikor én mentem. Lezuhanyoztam, fogat mostam és be feküdtem a szöszi mellé.

-Adtál enni Ashnek?-öleltem át.

-Természetesen, már alszik mint a bunda.-húzott közelebb magához.

-Biztos, hogy alszik?-bólintott- Akkor jó.-megcsókoltam majd lassan a hátára fordítottam és ágyékára ültem.

-Kincsem, tényleg nagyon élvezném de tudod, hogy nem lehet..-simogatta combomat.

-Ó komolyan?-nőiességemet hozzá dörzsöltem egyre merevedő férfi tagjához amitől felnyögött.

-Nagyon kérlek hagyd abba..-fészkelődött alattam.

Egy szemforgatással válaszoltam és le szálltam róla. Lefeküdtem háttal neki majd lekapcsoltam a villanyt.

-Kincsem..-ölelt át hátulról- Ne csináld ezt..

Csak eltoltam magamtól és betakartam magam.

-Akkor hisztizz..-mormogta majd elhúzódott tőlem.

Nehezen sikerült el aludnom de utólag azt kívántam, hogy bárcsak ne sikerült volna. Sajnos álmodtam, és az álmom középpontjában a szőke volt. Egy sötét szobában állt, majd egyszer mellé lépett egy ember. A teste szinte árasztotta a hideget és a ridegséget. A szöszi hátra nézett, az arca meggyötört és félelemmel teli volt. Hirtelen a mellette álló férfi szíven szúrta egy tőrrel majd át harapta a torkát, a szerelmem a földre rogyott.

~NE!~ordítottam, de olyan volt mintha csak én hallottam volna.

Nem elég, hogy kétszer ölték meg de még ott is hagyták. Egyszer csak megmozdult, a vér is megfagyott bennem. Felegyenesedett, majd elém lépett. Felnéztem szemeibe, elég rossz ötlet volt. Íriszei vörösen világítottak és vigyorra húzta száját. Szemfogai hosszabban lógtak mint a többi és hegyes végeiről pár csepp piros folyadék folyt le. Vér.. Megmarkolta a vállamat majd fülekhez hajolt.

~Ne félj kincsem..~dorombolta majd egy puszi után hátra fordult és egy szempillantás alatt eltűnt.

-DRACO!-ébredtem fel majd riadtan fel ugrottam.

A fáradt tekintetű szőke mellé ugrottam és arcára tettem kezeimet.

-Egyben vagy?-tapogattam végig nyakát és mellkasát.

-Hm..? Persze, mi a baj?-dörzsölte meg szemeit.

-Hála istennek, semmi..-öleltem át majd megpusziltam.

Miután elváltam tőle az órára néztem. 7:45.

-Kezdjünk el pakolni.-álltam fel az ágyról.

-Meg etetem Ahsleyt.-sóhajtott majd a gyerek ágy felé vette az irányt- Jó reggelt hercegnő! Hamis vagy? Igen? Gyere, menjünk enni.

Az álmom egyszerűen nem hagyott nyugodni. Minden "balszerencse" előtt tudtam, hogy mi, mikor és hol fog történni ezért különösen rettegtem. Az még rá tett egy lapáttal a hangulatomra, hogy ma tudják meg Luciusék Pansy halálát és a terhességem hírét. Be pakoltam mindent az utazó ládámba majd a szösziébe. Mikor végeztem a pakolással átvettem Asht és elindultunk a nagyterem felé. Le ültünk az asztalunkhoz és vártuk, hogy Dumbledore elmondja a szokásos monológját.

-Jó reggelt mindenkinek!-hasította végig az egész nagytermet az öreg igazgató hangja- El telt egy újabb csodálatos év. Nagyon sok jó és kevésbé jó élményt szereztünk. Sokan kaptak gólya hírt és sokan döntöttek különböző rekordokat. Az ez évi hetedévesektől különösen fájó szívvel búcsúzom.-itt megjelent az első könnycsepp az arcomon- Mint minden évben, most is szeretnénk pár díjat átadni néhány különleges diáknak.

Itt mindenki elhalgatott és feszülten várta először is a ház kupa győztesének nevét.

-A ház kupa eredménye!-elő vett egy papírt- 134 ponttal az utolsó helyen végzett a Hollóhát. 145 ponttal harmadik helyen végzett a Hugrabug. 180 ponttal második helyen végzett, bánatomra, a Griffendél. 200 ponttal első helyen végzett a Mardekár!-az egész asztal hatalmas ujjongásba tört ki.

A kis Ash is mosolygott.

-És most szeretném fel olvasni a diákok neveit és díjaikat. Aki halja a nevét kérem azonnal jöjjön ide, hogy átnyújthassuk. Hermione Granger, a legszorgalmasabb diák és évfolyam első!-tapsvihar.

-Nem meglepő.. Mindig ő nyeri..-forgattam a szemeimet.

-Draco Malfoy, a legtöbb pontot szerző hajtó!-ismét tapsvihar, bár már kicsit laposabb.

A szőke felállt és hatalmas mosollyal az arcán ment átvenni az oklevelet. Mikor visszaért megcsókoltam majd átöleltem.

-Amy Scott, a legkiválóbb fogó!-annyira meglepődtem, hogy Draconak kellett meglökdösnie, hogy meginduljak.

Felálltam majd oda sétáltam az igazgatóhoz. Kezet ráztunk majd vigyorogva ültem vissza.

-És végül de nem utolsó sorban. Harry Potter, önzetlenül az iskoláért különdíjat nyerte el!-fülsüketítő őrjöngés és tapsvihar vette birtokba a nagytermet.

-Akkor is kapott mikor majdnem kinyírt..-vicsorgott a szőke.

Tartása meg feszült és ökölbe szorította kezeit.

-Nyugi.-fel nyúltam szőke fejéhez és végig simítottam.

-Remélem mindenkinek kellemesen telt ez az év, mehetnek a vonatállomásra!-intett az ajtó felé.

Kb 1 óra múlva már hazafelé tartott a vonat, mi pedig ülőhelyet kerestünk. Csak abban a fülkében volt hely ahol Blaise és Harry ült. A Griffendéles egy hatalmas kupát szorongatott amin az állt: önzetlenül az iskoláért. A szőke megforgatta a szemét és morgott egyet.

-Mi van Malfoy? Csak nem féltékeny vagy? Azt hiszed ilyen halál..-nem tudta befejezni mivel torkának nyomtam hegyes pálcámat.

-Ha ki mered mondani miszlikekre szaggatlak!-vicsorogtam, majd elengedtem.

-Úgy se tennéd meg! Túlságosan félted a porontyodat!-emelte pálcáját a hasamhoz amitől azonnal hátrálni kezdtem.

A szőke elém állt és pálcáját markolászta.

-Nekem nincs veszteni valóm! Én simán kinyírlak te patkány!-vicsorgott.

-Mindketten leállni!-Blaise fülsüketítő hangjára mind ketten kicsit lazább testtartással álltak- Olyanok vagytok mint egy öreg házaspár! Szóval most mindenki le teszi a pálcát és leül a seggére!

Draco megadóan hátrált majd le ült mellém.

-Harry ül!-parancsolt rá a Griffendélesre Zabini.

Harry morogva, de eltette a pálcáját majd helyet foglalt.

-Jól vagy?-húzott közelebb magához a szőke.

-Természetesen.-mosolyogtam és ránéztem az alvó Ashre.

-Készüljünk a halálunkra..-sóhajtott egyet.

-Én már ki gondoltam egy menekülő utat.-ringattam a fogadott lányomat.

-Akkor jó.