ADDICTED || WOOSAN (16+)

==39==

Wooyoung stresszesen lapozgatta Minwoo naplóját. Még mindig Seonghwanál volt, egy asztalnál ült, a helység dolgozószoba szerűen lett berendezve. Nem teljesen volt az, csak hasonlított. A fiatal fiú egy papírra írta a számára megfejthetetlen szavakat és mondatokat. Ha hazaviszi a lapot otthon is tud ezzel foglalkozni, mivel a naplót itt hagyja Seonghwa házában. Seonghwa képes védelmezni varázserejével, míg Wooyoung nem tudja irányítani saját képességeit. Igaz, Hongjoongot ő gyógyította meg, de még mindig nem értette, hogy hogyan. Ez most nem is izgatta, az előtte elterülő könyv sokkal jobban vonzotta. A nagy koncentrálásban észre sem vette, hogy San besétált és fölé állt. Akkor tűnt fel neki, mikor San az asztalra támaszkodott. Wooyoung felnézett barátjára, kinek szemeiben szomorúságot vélt felfedezni.
~Sannie? Minden rendben?-szólalt fel Wooyoung, ezzel megtörve a köztük lévő csendet. San mélyen Wooyoung szemeibe meredt, sajátjaiban könnyek gyülekeztek.
~Ne haragudj..-hangja elhalt volt, szinte alig lehetett hallani. Ajkai remegtek, látszott, hogy visszatartja könnyeit. Wooyoung egyből felpattant székéről és szorosan átölelte a srácot. Érezte, hogy San reszket a sírástól, szíve egyre több és több darabra tört minden másodperc elteltével.
~Sannie nyugodj meg, nincs semmi baj.-próbálta csitítani Wooyoung a zokogó fiút, ami egy kicsit hatott is. San elvált barátjától és megtörölte könnyeivel áztatta arcát.
~Ne haragudj, hogy nem mondtam el az igazat. Most minden olyan hirtelen zúdult rád ez pedig mind az én hibám.-okolta magát San, ezzel kiöntve lelkét a másiknak. Wooyoung ezen elgondolkozott, nem tudta pontosan mit mondjon.
~Az igaz, hogy hazudtál.. de ez amúgyis megtörtént volna, Sannie. Még ha el is mondod az igazat az elején akkor is nehéz lett volna.-magyarázott Wooyoung, közben megfogta San arcát és hüvelykujjával simogatta a bőrfelületet. Tudta, hogy ez lenyugtatja Sant, és igaza is volt. A magasabb egy hatalmasat sóhajtott, majd ismét magához ölelte barátját. Az ölelés nyugtató és kellemes volt, testeik tökéletesen illeszkedtek egymáshoz. Wooyoung San mellkasába fúrta arcát, míg San Wooyoung hajába. A két fiú így állt tovább, csendben egymás karjaiban. Wooyoungnak eszébe jutott az, amit San mondott neki az ajtóban. Ráébredt, hogy ő is úgy érez, ahogy San. Szereti őt. Emiatt fel is kapta fejét, és mondatra nyitotta száját.
~Halihó!-szakította félbe a pillanatot egy ismeretlen személy. Wooyoung és San rögtön a hangforrás irányába fordult. Egy srác állt a szoba ajtajában, mosolya a füléig ért. Szőke haja a szemeibe lógott, elég izmos volt, ennek ellenére mégis aranyos arccal büszkélkedhetett.
~Jongho?!-kiáltotta el magát San egy mosoly kíséretében.
~San! Rég láttalak.-még egy személy lépett közbe. Az ő haja barna színekben pompázott, egy vigyor az ő arcára is került.
~Yeosang téged is jó látni! Milyen volt New York?-érdeklődött San, közben elvált Wooyoungtól, csak kezét tartotta a fiú derekán.
~Minwoo?-Jongho sokkoltan bámulta Wooyoungot, kérdésével egyből komolyra fordítva a hangulatot. Yeosang is meghökkenten állt egyhelyben, először el sem hitte azt, amit lát. Wooyoung kínosan elmosolyodott.
~Majdnem! Wooyoung vagyok, nagyon örülök. Minwoo lelkét én hordozom, szóval ezért hasonlítok rá ennyire.-magyarázta el Wooyoung röviden, egy kisebb bemutatkozást is belecsempészve. Yeosang és Jongho is bólintott egyet.
~Fiúk gyertek! Gyűlés a nappaliban!-szólt be a szobába Hongjoong, így mindannyian elindultak a nappali irányába. Mindenki helyet foglalt valahol, Wooyoung egyből San mellé ült a kanapén, élvezte, ahogy barátja gondolkodás nélkül átkarolja.
~Szóval mint láthatjátok ide hívtam Jonghot és Yeosangot. A csapatból mindenkire szükségünk lesz, ha azt akarjunk, hogy ez az egész sikerüljön.-kezdte el a beszédet Seonghwa, erre az összes jelenlévő bólintott egyet.
~Az iskolátok könyvtárában vannak dokumentumok, amikre szükségünk lesz. Szóval ma este be kell törnünk az iskolába, hogy megszerezzük őket.-vázolta a tervet Hongjoong, majd folytatta:
~Azokon rajta vannak Minwoo adatai, lehet kelleni fognak.-adta ezt hozzá.
~De mégis mire?-kérdezte Wooyoung, hallatszott, hogy értetlen.
~Minwoo elég titokzatos volt. Nehéz megmondani mit miért csinált.-válaszolt most Mingi, beszéd közben csak meredt maga elé. A csend arra utalt, hogy mindenki egyetért. Wooyoung fejébe hirtelen belenyilalt a fájdolom, szemei színe kékre váltottak.
~Youngie mi a baj?!-üvöltött egyet San, ezáltal az összes csapattag odafordult. Wooyoung remegett, mellé mintha fulladt volna. Seonghwa hezitálás nélkül vizsgálni kezdte őt.
~Szerintem látomása van, ne aggódjatok általában pár perc múlva elmúlik.-állapította meg Seonghwa, ezzel mindenkit lenyugtatott egy picit.
~Minwoo! Minwoo fejezd be! Ne csináld! Minwoo!-kiabált Wooyoung, ezzel mindenkire a frászt hozta. Yunho rázogatni kezdte a fiút.
~Wooyoung kelj fel! Wooyoung!-mostmár Yunho is csak üvöltözött, de úgy látszik hatott, mivel Wooyoung szemei ismét normális barna színre váltottak. Ijedten tekintett körbe, és csak barátait látta, akik aggódva néztek vissza rá.
~Mégis mit láttál Woo? Jól vagy?-kérdezősködött Mingi, erre Wooyoung sóhajtott egyet.
~Minwoo farkasokat ölt.. én nem tudom mi történt..-kezeibe temette arcát, az összes jelenlévőt sokkolva az információval.
~Lehet Yeonjun ezért vadászik Wooyoungra és a naplóra? Bosszúból?-találgatott Seonghwa, hátradőlt székében.
~Én nem tudom, de ez kezd egyre bonyolultabb lenni.-jelentette ki Yunho, közben ő is ismét helyet foglalt. A csapatban mindenki csak a fejét fogta, és próbáltak rájönni, hogy mégis mi történt Yeonjun és Minwoo között régen..