A napok telnek és Mina is itt van már újra. Persze, szokásosan nem enged semmit se csinálni. Mindennap várom haza az alfát és rá kellet jönnöm, nem egyből lesznek a változások, amiket ígért.
Szomorúan lógatom orromat kedvenc ételem felett, amit direkt nekem készített bejárónőnk. Szó sincs arról, hogy borzalmas a főztje, mert minden isteni. De szomorú vagyok, hogy alfám nincs itt és úgy érzem magam, mint a megbeszéltek előtt. Pedig tényleg megbeszéltük a dolgokat, de még sem érzem jól magam, ami nagyon zavar és haragszom is magamra. Nem szabadna így viselkednem, főleg férjemmel szemben. De az érzelmeket nem lehet irányítani, főleg a legrosszabbat.
- Taehyungie, nem leszünk így jóban!- ül le mellém a béta asszony.
- Sajnálom.- rakom le kezemből a pálcikát.
- Mi a baj?- simít kezemre és ott is hagyja sajátját. Annyira kedves és törődő. Persze mikor első nap jött, mindent elmeséltem neki, amit figyelmesen végig hallgatott és ugyan olyan boldog volt mint én.
- Tudom, hogy idő kell a dolgokhoz, hogy minden rendeződjön.- kezdek bele.- De ugyan úgy érzem magam, mint a megbeszéltek előtt. Haragszom magamra, hogy ezeket érzem.- nézek fel rá.- Nem tudom irányítani az érzéseimet Mina. - sóhajtok.
- Teljesen megtudlak érteni aranyom. Hiszen az alfád egy hónapja ígérte ezt neked, de nincs sok változása. De vedd figyelemben, hogy ő arra törekszik, ami neked jó és neki is. Pénz kell a házhoz, ami kemény munkával adódik meg. Sokat van távol ez miatt, de aranyom, az omegák se szülnek meg egy hamar.- mosolyodik el lágyan.- Hamar elfog menni az idő és kevesebb páciense lesz.
- Köszönöm.- mosolyodom el őszintén.
- Mikor is lesz gyereketek?- teszi fel a nagy kérdést, amin felnevetek.
- Nem tudom.- rázom meg fejem.- Erről még nem beszéltünk Jungkookal.
- Pedig olyan jó lenne már! Kis gyerek kacaj töltené meg ezt a házat.- kell fel. - Rohangálnának itt, de sajnos én már nem leszek itt mikor ez teljesülni fog.- mondja szomorúan.
- Na de Mina!- kelek fel.- Látogatni fogjuk!
- Ha meg lesz a baba, az elfogja venni az egész napodat drágám.- legyint szelíden. - Mondtam már neked Taehyungie, legyen kisbabátok és te sem lógatnád az orrod egésznap szomorúan!- megy be a konyhába.
Mina nagyon rá van kattanva erre a témára, jobban mint én. Bár nem mond hülyeséget, lehet tényleg nem ülnék itt mindennap szomorúan várva haza az alfát. Helyette a mi kis szerelmünk gyümölcsével lehetnék elfoglalva, nap mint nap.
El is képzelem a kicsit, szerintem az alfára hasonlítana nagyon. Ugyan olyan ívelt ajkak, orr, arcocska, kis fekete haj, a szemei pedig mint az éjszaka. A világ legédesebb kis babája lenne! Annyira fognám a karjaimban, de hisz meg sincsen és egy ideig lehet nem fog lenni. Újra elszomorodom és a szobámba veszem fel az irányt, aztán pedig újat gondolok és lerohanok, felveszem cipőmet.
- Mina, elmentem!- kiabálom be, és ki is lépek az ajtón.
Buszmegállóba beállok és szerencsére érkezik is a busz, amire felakarok szállni. Fizetés után leülők és várom a megállómat. Mikor megáll ott a busz, leszállok és pár perc gyaloglás után, meg is érkezek szerelmem rendelőjéhez. Bemegyek, a recepciónál Elena ül. Mikor észre vesz, boldogan kell fel és ölel meg.
BẠN ĐANG ĐỌC
You✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)
Fanfiction"Kim Taehyung omega férfi, 24 éves. Nem jár dolgozni, mert alfája Jeon Jungkook mindent meg ad neki. Jobban hajlik a művészet felé és hogy, vissza kapja azokat a boldog pillanatokat, amiket az alfával töltött ismerkedésük és esküvő után is volt. Az...
