You✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

30.rész

Jungkook szemszöge:

Nagyon haragszom magamra, amiért Taehyungon adtam ki a dühömet. Elfogadhatatlan volt tőlem. Az omegám, aki a legfontosabb számomra, és még hozzá terhes tőlem. Annyira sajnálok mindent, ezért próbálok jobban a kedvében járni. Igazán megérdemli, mert sokat szenvedett sajnos mellettem. Mivel várandós is, már nehezebbek a napjai, főleg, hogy már kezd egyre nagyobb lenni gömbölyödő pocakja. Kisfiúnk szerintem nagyon egy eleven kölyök lesz. Taehyunggal meg lesz a bajunk vele.

A szobát pár napja rendezgetem, mindent egyedül szeretnék csinálni benne. Mikor végzek a munkával, Taehyungal töltöm az időt, azután pedig a szobával foglalkozom. Sorjában jönnek meg a dolgok, amiket össze kell, hogy rakjak. Mindent saját magam szerelek be, viszont mikor Taehyung hoz nekem magától valami innivalót, boldogan, de még is szomorúan nézi a szobát. Nagyon szeretné, ha velünk lenne a kicsi. Viszont én, ezt a szobát csinálom meg, baba szobának a kis vasgyúrónak. De omegámat nem akarom szomorúnak látni.

- Hova visszük a kis ágyat?- kérdezi Yoongi, mert átjött hozzám. Az ágy pedig, most érkezet.

- Fel.- válaszolom szűkösen, mert Taehyung mindent behal a nappaliba.

- Sokat mondtál.- morogja, mikor a lépcsőn megyünk fel.

- A mi szobánkba, csak nem akartam, hogy Taehyung meghallja.- válaszolom.

- Meglepetést csinálsz.- mosolyodik el, ekkor érünk be a szobába.

- Én is szeretném nagyon, ha velünk lenne. Elsőnek arra gondoltam, hogy a babának jobb lenne a másik szobában.- rakjuk le az ágyat.-Lehet rossz alvó lesz és mindenre fel kell, és ha véletlenül felkeltsük a kicsit folyton? Kis személyes teret akartam neki. - magyarázom, közben elkezdünk kis helységet rendezni neki.- De biztosan nagy szüksége lesz Taere, és Taehyung is már most nagyon ragaszkodik hozzá. Este pedig sokszor felkell kelni és etetni, Taehyungnak is könnyebb lesz így. - ülök le a földre és bontom ki a dobozt.

- Szerintem is így lesz a legjobb.- ül le az ágyra. - Mikor nagyobb lesz, nyugodtan mehet a másik szobába. Amúgy is lesz egy korszaka, mikor folyamatosan átalakul, mert nem tudja szabályozni.

- Nem is tudom, milyen lesz majd vele.- sóhajtok, de egy mosoly lapul ajkaimon.- Már most érzem, hogy kis rossz csont lesz.

- Akkor lesz kire ütnie. - szól be.

- Inkább segíts!- dobom neki, a használat utasított.

Ketten össze rakjuk az ágyat másfélóra alatt. El helyezem az ágyunk mellé, és a pelenkatartót is áthozom mellé, amire felhelyezem a nagy mackó plüsst. Hozok át festéket, lopok szerelmem tiltott dolgaiból.

- Így jó lesz?- kérdezem meg Yoongst.

- Igen, jó munkát végeztünk!- nézi büszkén. - Tae pedig, imádni fogja!

- Remélem, mert viszont mindent megtud szolni.- nevet ezen.

- Meglesz hatódva.- válaszolja nyugodtan. - De én megyek.- néz órájára.- Hoseok lefogja tekerni a nyakamat!- kezelünk le.- Csá!- iramodik ki, én pedig lassan utána. Azt is hallom, hogy Taehyungtól elköszön és ajtó csukódás.

- Sokáig itt volt.- ülök le szerelmem mellé, ő pedig hozzám búj.- Nehéz volt, összerakni az ágyat?- figyelmét nekem szenteli.

- Egy kicsikét.- vallom be és nyomok ajkaira, egy hosszú csókot. - De kész van. Van kedved megnézni?

- Van.- lesz egy kicsit izgatót, édes vanília illata egyre jobban leng körbe.

- Menjünk, mielőtt itt ledöntelek a kanapéra és egy ideig, nem is kelnénk fel róla.- állok fel az említett tárgyról, segítek neki is felkelni.