You✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

3.rész

Jungkook szemszöge:

Reggel korábban felkeltem, mint gyönyörű omegám. Mikor felkelek, sokáig szoktam figyelni alvó arcát és mozzanatait. A leggyönyörűbb teremtés az egész világon. Mindent megakarok adni neki, semmibe se szenvedjen hiányt. Ő nekem a legfontosabb.

Sajnos kikelet kelnem az ágyból és egy zuhany után, megcsinálni magam a munkába. Reggeli idő, nem volt annyira kellemes hangulat. Érzem, hogy valami baja van, és nem beszél róla.

Talán a tegnapi? Hiszen elmagyaráztam neki szerintem, mit -miért csinálok. Gondolnom kell a jövőnkre is. Nem mellesleg, nem tudok nemet mondani. Egyszerűen beállt ide egy aggódó pár, az omega terhes és az én segítségemet akarják. Nem tudok egyszerűen csak "nem"-et mondani.

Sietve mentem el otthonról, de a csókjaimat megkaptam, amiket annyira imádok. Ezután kocsimhoz mentem és egyenesen a munkába vettem az irányt.

Egésznap az irodában ülők és Elena kávéjai tartanak ébren. Nyakkendőmet meglazítom és orrnyergemet megmasszírozva, figyelem a papírokat. Rosszat érzek belsőmbe és Taehyung hatalmas fájdalmát. Lehet baja eset? Előveszem a telefonom és megannyi üzenet fogad omegámtól.

Basszus, elfelejtettem! A vacsora! Már biztosan otthon van, hiszen kilenc óra. Felkelek székemből, a köpenyemet ledobom és a zakómat veszem fel. Gyorsan bezárom a rendelőt, mert titkárnőm már korábban haza ment.

A ház előtt kipattanok a kocsiból és be se zárva, török be szinte a házba. Lerúgom a cipőm és közben fejemet kapkodom omegám után. Ledobom az öltöny, nyakkendőt és szolingatva nevén, nézek körül lent.

Lent nem találom, ezért az emeletre megyek. A festő szobájában ül egy üres vásznon előtt és mereng a semmibe. Halkan megyek beljebb és közelítem meg. Átkarolom derekát és nyakába bújok.

- Rettentően sajnálom.- motyogom.

De ő nem mozdul, csak azt érzem hogy fáj neki és szomorú. Nyakát csókokkal kezdem ellepni, hát ha tudok kicsit gyengíteni az érzésein.

- Kérlek fejezd be.- szólal meg halkan.

Teszem amit kér és magam felé fordítom. Szomorú és ki sírt szemű szempár fogad, ami miatt meghasad a szívem.

- Nagyon sajnálom Taehyung.- mindkét kezemmel arcára fogok.- Esküszöm, legközelebb még korábban is ott leszek!- próbálom tekintetét keresni.

- Elfelejtetted.- ránt vállat.- Megesik.

- Kérlek, bocsássad meg nekem. - ekkor rám néz.

- Nem megy olyan könnyen.- telik meg szemei könnyekkel.

- Ne sírj.- húzom magamhoz egy ölelésre.

Elsőnek nem akarja viszonozni, majd bele búj és útnak engedi könnyeit. Szívem szakad megérte. Nem akarom így látni.

Letérdelek elé és könnyeit letörlöm.

- Holnap tartsunk egy filmes estét.- kezdek bele.- Hamarabb haza jövők. Hm?- puszilok szájára.- Tudom, nem old meg ez semmit. De kettesben lennénk.

- Nem versz át?- törli meg szemeit.

- Nem Kicsim.- rázom meg fejem.- Hozok haza a kedvenc ételedből és nasidból.

- Köszönöm.- szipog párat.

- Szeretnél még festeni?- kérdezem meg.

- Nem.- rázza meg fejét és felém nyújtozkodik.

Mosolyogva állok fel és veszem fel. A szobánkba beviszem és lefektettem aludni.

- Jungkook.- motyogja halkan.

- Hm?- fekszek be mellé.

- Kérlek, ne vállalj el több omegát. - mondja komolyan.- Veled szeretnék lenni, több időt.

- Mostantól nem vállalok el többet.- bólintok.

- Megteszed?- lepődik meg.

- He ettől jobban érzed magad, igen.- húzom magamhoz és homlokára csókolok.

- Köszönöm.

Testét simogatom mindenhol és apró puszikat adok neki. Nem sokkal később, meg is hallom halk szuszogását. Így könnyebben eltudott aludni. Nem tudom mit csináljak. A munkámat se hagyhatom ott mindig. Ameddig nem szül meg pár omega, addig ugyan úgy elleszek még havazva. De újakat már nem vállalok. Nekem is már nagyon sok lenne és Elenának is. Neki van családja, nekem pedig itt van Taehyung. Nagyon szeretnék mindennap a legtöbb időt eltölteni vele. De szeretem a munkámat is és szeretnék minél több pénzt keresni.

Szó sincs, hatalom vágyról vagy bármi másról. Csak ha lesznek gyerekeink, több lesz később a kiadásunk. A pelenkák, babaágy és az összes többi. Utána is ruházni fogom a gyerekem és ételt adni a szájába. Iskola is van, azután ha szeretne egyetemre menni. Utána is szeretném még anyagilag támogatni, egy kisebb lakást venni nekik. De az biztos hogy ha megszerzik a jogosítványt, megkapják utána a személyautót.

Direkt van egy számla is nyitva, a jövőnkre teszem félre a pénzt. Vagy is a gyerekeim jövőére, hogy besegítsek nekik. Nekem nem segítettek be a szüleim és nehéz volt, melózni, mellette egyetem. Sokszor nem is tudtam aludni, hiszen egy kisebb lakást is béreltem, ezért több pénzt kellett keresnem. De mindennek meglett a saját gyümölcse.

Mivel nagyon tehetségesnek találtak, hamar meglett a nevem a fiatalon és nem kevés pénzt kaptam. Így lett rendelőm, házam és Mina. Nagyon hamar, az egyetem két éve után, adtak nekem munkát, így a régi munkahelyeimről kiléptem. Fiatalon fedeztek fel.

Taehyunggal pedig, egy kórházban találkoztam. Emlékszem hogy csak egyik Mesteremhez mentem be, amikor belebotlottam egy omega fiúba. Haja kócos volt és szeme alatt egy lilás-zöldes folt, szája felrepedt és bordáit fogta. Érzetem hogy valami kellemesen, bizsergető érzés végig fut rajtam, ahogy a két gyönyörű szempárba nézek.

Segítettem elkísérni a váró a teremig, amit megköszönt. Az orvos egyből fogadta és meg is vizsgálta, amit megvártam kint. Nem volt kit felhívnia, hogy haza vigye. Ezért felajánlottam én, amit nagy nehezen fogadott el. Azután pedig megszegtem az orvosi protokollt és megnéztem az adatait. De nem bánom, sokat küzdöttem érte és mindentől megakartam/ akarom védeni. Soha senki nem bánthassa már. Aki ezt megteszi, megölöm. Túl törékeny és apró.

Én is mostanában elég sokszor megbántom, de szeretnék változtatni rajta. Nem ezt érdemli. Fogalmam sincs, hogy fogom beadagolni neki, hogy nem egyből fog jönni a változás. Talán, át kéne hívnom neki gyakrabban Hoseokot. Vagy aludhatna náluk hogy ne unatkozon, jó nem mindig. Mert biztos nem bírnám ki. De, hogy eltereljék a gondolatait.

Mina helyére is találnom kell valakit. Nem szeretném, ha Taehyung csinálna bármit. Ő csak mindennap pihenjen, fessen és ami kedve tartsa. Csak egyedül ne nagyon hagyja el a házat. De nem hiszem hogy találni fogok olyan jó bejárónőt, mint a mi Minánk. Ő szinte családtag. Lehet tényleg senkit nem veszek fel a helyére. Ezen is gondolkozni fogok.

Közelebb bújok az én omegámhoz és egy utolsó csókot adok ajkaira, mielőtt elalszom.