You✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

4.rész

Taehyung szemszöge:

Rettentően szomorú és csalódott voltam. A könnyeim megállíthatatlanul folytak, a mélyről jövő zokogásomat nem tudtam vissza tartani. A szívemben a szomorúság nyila fúródott. A padlóra zuhantam, hosszú ideig nem tudtam feltápászkodni. Képtelen voltam rá. De valamilyen erők fogva felkeltem és a festő szobámba mentem, hogy egy üres vászonra kiadjam a bennem lévő fájdalmam.

Bárhogyan bámultam a vászonra, egyszerűen nem tudtam rá festeni azt a megannyi érzést. Túl sok volt nekem, túl sok.
Hogyan adhatnám ki mind azt, amit ide bent érzek a szívembe? Most egyszerűen képtelen voltam erre. Csak azt akartam, hogy egy kicsit legyen olyan mint régen.

Hirtelen az alfa illatát éreztem meg erősebben, és ahogy gondoltam, ő érkezet. Magához ölelt, de most nem akartam édesen bele borulni karjaiba. Ellenkezőleg, azt akartam hogy engedjen el és hagyjon magamra. Elmondta, hogy mennyire sajnálja. De ez ilyen helyzetben, mit számít? Nem egyszer fog megtörténi. Addig nem, ameddig nem veszi észre a helyzet súlyosságát. Tudja jól, hogy elhagyni nem tudom. Rajtam van a jelölése és fülig szerelmes vagyok belé, oda-vissza.

Nyakamat kezdte el csókolgatni, de egyáltalán nem azt a bizsergős érzést váltotta ki belőlem, amit szokott. Megis kértem, hogy fejezze be, amit teljesített. Magával szembe fordított és újra bocsánatot kért és a bocsánatomat kérte, amit nem tudtam megadni neki. Könnyeim is újra folyni kezdtek, a gondolatra hogy mennyire elvagyunk most távolodva az alfával.

Most történt ez, eddig semmilyen problémánk nem volt. De a problémák arra vannak, hogy megoldjuk őket. Én pedig megszeretném oldani vele.

Ígéretet kezdet tenni nekem, hogy másnap hamarabb haza jön és együtt töltsük az időt, még a kedven ételemet is bevetette. Nem akartam rá bólintani. De a szívem és a szerelmem iránta, hinni akart neki. Így belementem és karjaiban szerettem volna lenni. A szeretetem sokkal nagyobb lesz mindig felé, mint a haragom.

Átvitt a hálónkba és befektetett az ágyba, majd befeküdt mellém. Legnagyobb meglepetésemre pedig, bele ment abba, hogy kevesebbet vállaljon. Kicsit boldogan aludtam el, reménykedtem benne, hogy betartsa szavait.

Most pedig a reggeli palacsintákat sütöm, hamarabb felkeltem mint az alfa és Mina sincsen még itt. Lehet olyan hajnali öt óra, de vissza aludni képtelen vagyok és már rég csináltam én reggelit. Alfám egyik fehér pólója van rajtam, de nem szégyellem ebbe magam. Legalább a térdemig leér, olyan nagy rám. Miközben sütöm a palacsintákat, előkészítem a nutellát és előmelegítem, hogy folyékony állaga legyen. Túrót is csinálok, amit nem túl cukrosan csinálok, hisz úgy nem annyira finom. Végső kis töltelék pedig az eper lekvár, hisz én oda vagyok érte, mindent megtudnék enni vele.

Mindegyiket megtöltöm és rakok három tányért az asztalra és poharakat. A hűtőből kiveszem a narancslét és az eper tejet, férjemnek kávét is elkészítem. Mina mindig megiszik egyet otthon, mielőtt ide jön, így tudom hogy ő nem kérne. Mindent lerakók az asztalra és a telefonomat előveszem, amin megnézem az időt. Fél hét. Hirtelen kezd el csörögni a telefonom, amit egyből fogadok, hisz a bejárónőnk.

- Jó reggelt.- szól bele, de hangja nem a legjobb.

- Minden rendben Mina? Nagyon rossz a hangod.- érdeklődöm.

- Azt hiszem beteg lettem és el is aludtam, de ha gondolod eltudok menni és- nem engedem hogy végig mondja.

- Ne hogy ide gyere! Maradj otthon és hívd fel az orvost. Szólj a fiadnak, később viszek át levest. - köhög párat.

- Nagyon szépen köszönöm Taehyungie, de ne fáradozz vele.

- Ez nem fáradtság.- mondom egyből és elmosolyodom.- Maradj ágyban.

- Úgy lesz.- nyugtat meg.- Viszhall, Taehyungie.

- Viszhall.- rakom le.

Ebben a szekundumban, ahogy lerakom a telefont, jelenik meg az alfa szokásos öltözékében. Mint egy tündér, oda repülők karjaiba és reggeli csókunkat váltsuk. Mosolyogva válunk el egymástól és ülünk le, csak alfám ölébe húz, mi szerint szereti ha ott ülők.

- Te csináltad?- kérdezi meg és már egy hatalmasat harap, amivel az egész a palacsintát elpusztítja.

- Igen. Nem tudtam aludni, és régen csináltam.- harapok egy aprót az enyémből. Isteni.

- Nagyon finom.- puszil arcomra.- Mina?- fog kezébe még egyet.

- Nem rég hívott, beteg lett. Mondtam neki, hogy ne jöjjön, maradjon otthon. Később viszek át neki levest.- harapok palacsintámba, szerintem elfog fogyni az egész.

- Remélem orvoshoz elmegy.- iszik kávéjába.- Aranyos, hogy viszel neki át.- mosolyog rám.

- Ő is mindig törődik velünk.- veszek el még egy palacsintát. - De buszoznom kell.- húzom el a szám.

- Itt hagyom a kocsit.- jelenti ki, olyan könnyedén, mint ha az időjárásról beszélünk.

- Nem.- rázom meg a fejem.- Neked jobban kell, mint nekem.

- De nem akarom, hogy buszoz. Bármi bajod eshet.- félt engem, amit látok is szemeibe.

Adók nutellás ajkaira egy hosszú puszit és megnyalom a szám. Ő tettem miatt, többet akar, ezért ajkaimra tapad és nyelvét egyből átvezeti szájüregembe. Nyakát átkarolom és teljesen megfordulok, így pont jó helyre ülők, ami miatt az alfa egyet a csókba morog és lenyomja csípőm, férfiasságára. Illatomat jobban felerősítem és mozogni kezdek férfiasságán, ami nadrágján nem kis dudort mutathat. Fenekembe markol és nyakamra tér át csókjaival, amit én hajába túrva, kiengedve sóhajaimat élvezek. Jelölésemnél jobban elidőzik és szemfogait is megérzem, ahogy nyakamba akarja mélyeszteni, de vissza fogja magát.

- Mit szólnál, ha film előtt ezt folytatnánk?- kérdezi meg.

- Nem mondanék nemet.- fogom meg arcát és szemeibe nézek, amik a vágytól csillognak. Nehezen fogja vissza alfáját és hogy ne teperjen most le.

- Megőrjítesz. - húz ajkaira, de szemfogai miatt nem olyan durva, hisz most megsérthetne vele. - Lekell nyugodjak.- hunyja le szemeit.

- Gondolj bikinis nyanyákra.- kuncogok fel. Pont ugyan annyira kívánom őt és akarom, ahogy ő engemet. Nekem is lekell, hogy nyugodjak, mert nem kicsit hozott izgalmi állapotba, de mindig vicces a helyzet, mikor nyugtatni akarja magát.

- Nehéz, ha te itt ülsz rajtam.- nyissa ki szemeit.

- Szálljak ki?

- Sosem akarnám.- kell fel velem együtt.- Marad a kocsi, értem pedig bejön Yoongi.- megyünk az ajtóhoz és lerak, hogy cipőjét felhúzhassa.

- Tényleg-

- Nem!- rakja ujját számra.- Marad, te pedig biztonságosan közlekedhetsz. - veszi el és a zakóját is magára veszi. - Ővet kapcsold be és nagyon óvatosan vezess. Mindig néz körül és a tükröket is figyeld.

- Értettem apa.- forgatom meg szemeim.

- Csak féltelek.- fogja meg derekam és húz magához.- Hatra itthon leszek.- csókol meg.

- Alig várom.- harapom be alsó ajkam.

- Szeretlek.- néz mélyen szemeimbe.

- Szeretlek.- mondom vissza, ezután pedig távozik is a házból, hogy munkájába mehessen.