Egy kicsit rám nagyobb köpenyben ülők férjem mellett, aki éppen magyarázza az omegának, hogy egy kis ideig ne legyen testi kapcsoltban senkivel. Figyelmesen hallgatom, minden mondandóját. Számomra nagyon érdekes a szakmája és végülis rólam is van szó, omegákról.
Csendben ülök és arcán a kisebb rándulásokat figyelem, ajkait ahogy mozgassa, vagy éppen nyakát, mikor nyel. Néha kezével is mutogat, közben ír vagy gépel.
Mindent ő csinál itt bent. Legépeli a beteg tüneteit, mit kell csinálniuk, gyógyszereket ír ki, mindent kinyomtat. Nem kevés dolgot csinál alfám, és nagyon sajnálom ez miatt. Nagyon sok terhet cipel a vállán és én is folyton hisztizek valamin otthon.
Kimegy az omega, mindent megköszönve az alfától, egy papírt is aláír és amiket megkapott, azzal távozik is elköszönve.
- Nem nehéz egy kicsit neked?- kérdezem meg, miközben a gépen valamit nagyon kattogtat.
- Nem.- rázza meg fejét és felém fordul.- Unatkozol?- tereli a témát.
Nem tetszik ez nekem, biztosan nem akarja bevallani magának sem, hogy kicsit túlterheli magát. Mellé legalább kéne be még egy asszisztens, neki is könnyebb lenne és én is nyugodtabb lennék.
- Egy kicsit.- bólintok.- De érdekes amiket mondasz és csinálsz.
- Akarsz pecsételni?- vesz elő a fiókból egy nagyobb tömb orvosi papírokat. Szóval ő már eldöntötte hogy azt fogok.
- Persze.- megyek közelebb az asztalhoz.- Ezeket is te szoktad csinálni?- adja kezembe a pecsétet.
- Igen. Na figyelj.- fogja meg kezem.- Ide kell az összeset.- pecsételünk együtt oda.- Az orvos aláírásához.- engedi el a kezemet.
- Ez könnyű.- rakom le a kupac mellé a kész papírkát.
- Nem is megterhelő.- mosolyodik el, én pedig szorgalmasan csinálom a feladatomat.
Közben sorjában jönnek be a páciensek és Jungkook végzi a munkáját, engem pedig teljesen leköt a pecsételés, oly annyira hogy mikor elfogy, már Elena is bent van, mert friss papírokat hozott be a nyomtatáshoz.
Jungkook megint egy kismamát ultrahangoz, ezért kíváncsian megyek oda és nézem a kis monitort.
- Most tudják meg hogy kislány vagy kisfiú.- mondja nekem Jungkook, közben nagyon összpontosít hogy megtudja állapítani. - Kislány. - néz a szülőkre, egy aranyos mosollyal.
- El se hiszem!- sír fel az anyuka.
- A kis hercegnőnk.- öleli magához a férje.
Akaratlanul is bekönnyezik szemem a pillanatra, annyira szép és csodálatos. Épp most tudták meg hogy milyen nemű lesz a kicsi és semmi negatív reakció, mindketten örülnek.
- Jól vagy?- fogja meg kezem párom, ezért rá nézek és bólintok.
Méreget egy kicsit, majd bólint és elrakja a géphez szükséges dolgokat, el is törli. Közben az anyuka letörli a hasáról a gélt és az asztalhoz ülnek.
- Majd én megcsinálom.- veszem ki kezéből a fertőtlenítőt.
- Köszönöm Kicsim.- puszil arcomra és a pácienseihez megy.
Lefertőtlenítem az ágyat és újabb papírt rakott rá, ami befedi az egész orvosi ágyat. Ezt minden egyes ember után megkell csinálni. Minden eszközt és tárgyat elkell törölni és fertőtleníteni.
YOU ARE READING
You✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)
Fanfiction"Kim Taehyung omega férfi, 24 éves. Nem jár dolgozni, mert alfája Jeon Jungkook mindent meg ad neki. Jobban hajlik a művészet felé és hogy, vissza kapja azokat a boldog pillanatokat, amiket az alfával töltött ismerkedésük és esküvő után is volt. Az...
