Álom Démonok

Előszó

Ha az utazó éppen Pentagram City felé veszi az útját, bizonyos jelekből már sejtheti hogy közel jár az úti céljához.

Ezek egyike a "66-os keréknek" elnevezett hely, ami tipikus példája az utak mentén felhúzott kamionos éttermeknek. A rutinos utazók nem állnak meg az efféle helyeken, hiszen a városból épp hogy útnak indultak, akik pedig befele igyekeztek azoknak megint csak felesleges megállni, hiszen nemsokára eléri úti céljukat. A deszkákból felépített és a tetőn egy 66-os villogó neon számot viselő épület kívülről tágasnak tűnt, mégis a lepukkantság mintapéldánya lehetett volna. Az ablakai koszosak, a parkolója szemetes és barátságtalan volt,így hát ide csak a motor bandák és a fuvarozók jártak. Előbbiek hogy itt bonyolítsák le a drog és egyéb üzleteket, utóbbiak hogy bekapjanak egy Hell Burgert, illetve pihenjenek, de azért igyekeztek hogy minél hamarabb eltűnjenek, mielőtt megtámadják őket, jobbik esetben pedig csak kifosztják az említett kétkerekű közlekedő kétes alakok a járművüket.

Ez az este is unalmasan indult, mégis úgy végződött hogy másnap már minden pokolbéli címlap ezen az ügyön csámcsogott.

A pultos éppen a pultot törölgette amikor legnagyobb meglepetésére egy autó fordult le a főútról és hajtott be a parkolóba. Nem is lett volna ezen semmi különös, de mivel ez nem egy hatalmas áruszállító volt, hanem egy személyautó. A fényszórója végig pásztázta a parkoló murvás talaját, majd egy megfelelő parkoló helyet találva leállította a motorját. Rövidesen pedig feltárult az ajtó és talán a pokol legkülönösebb társasága lépett be rajta. A legelső vendégről a személőnek az jutott volna eszébe hogy az illető biztosan egy strici, mivel az öltözéke hasonló volt a fent említett mesteremberhez. Fehér öltönyt, és kalapot viselt, az egyik kezében egy sétabotra emlékeztető dolgot tartott, aminek a tetején egy fényes gömb volt. A következő belépő egy hölgy volt, egy vörös mely alig rejtette el a domborulatait, így az ellenkező nemű egyéneket igencsak ingerlő ruhát viselt. Vörös haja szépen omlott le a feje két oldalán, de nem ért egészen a derekáig. A trió harmadik tagja szinte kiköpött mása volt a fehér öltönyösnek, attól eltekintve hogy épp az ellenkezője, azaz fekete színű ruházatot viselt, a botja is fekete gömbben végződött.

A fekete ruhás, és a nő elindult az egyik bokszba, a fehér ruhás pedig a bárpulthoz lépett, és le ült az egyik bárszékre. Aprót köhintett hogy felhívja magára figyelmet, de mivel ezzel nem ért el célt, megkopogtatta a bárpultot. A pultos aki egyben a tulaj is volt kissé dühösen lépett oda, flegmán végig mérte a vendégét, jelezve hogy nem látja őt szívesen. A másik nem jött zavarba, hanem el mosolyodott.

-Mit adhatok? - Kérdezte ugyanolyan udvariatlanul a díszes vendégét.

-Két dolgot. Az első, három fekete jó forró kávét, a második,kis információt arról hogy Pentagram City mégis milyen messze van.

-Közel.- Válaszolt a csapos. -A kávékra várni kell.

Közben a fekete ruhás illető, a nővel sugdolózott valamit amire mindketten fel nevettek. Egyikükről sem lehetett megmondani hogy mégis milyen pokoli teremtmény mivel a ruhájuk nem sokat engedett betekinteni  alá, a nő pedig annyi sminket tett magára hogy a megvilágításban a bőre fémesen csillogott.

Amíg a kávé lefőtt a fehér ruhás illető végig hordozta a tekintetét a többi vendégen, a hátsó bokszban egy négytagú motoros banda éppen pókerezett, de a belépésük óta ellenségesen méregették őket. A fekete ruhás felé pillantott, majd aprót bólintott jelezve hogy a hátsó társaság még bajt okozhat. A nő biccentett, ezzel jelezve hogy megértette az üzenetet.