Álom Démonok

3. fejezet Álomcsapda

- Ez volt aztán a remek előadás! -rikkantott Alastor miközben tapsolva jött le a lépcsőn. Polonius hátra pillantott, majd egy pillanatra döbbenet ült ki az arcán, majd ismét az érzelemmentes fa arc váltotta fel az iménti meglepődést.

Charlienak feltűnt hogy Claudius arcán viszont olyan mérhetetlen düh és gyűlölet suhant át, és olyan erővel szorította ökölbe a kezét, hogy a telefonján a kijelző szilánkosra tört. Lehajolt és fel robogott a csomagjával, de útközben még oda sziszegett Alastornak.

- Vannak olyan helyek ahol nagyobb hatalom lakozik mint a tied.

-Azt hiszem én is nyugovóra térek hajolt le a Polonius is csomagjáért, majd ő is követte.Alastor követte a tekintetével őket, mintha valami eszébe jutott volna. Majd az egyenes tartása megbicsaklott, az arca elsápadt, és remegő léptekkel folytatta útját egészen a bárpultig, ahol kibontott egy egész üveg pezsgőt és egy húzásra megitta a felét. Majd motyogva elindult vissza a szobájába.

-Nem tudjátok mi jött be az ajtón! Mindenki meg fog halni.

Még soha senki nem látta ilyen kiborultnak a démont.

Mivel későre járt így mindenki próbált aludni de az események nem hagytak senkit sem.

Alastor álmatlanul forgolódott az ágyában, Vaggie feszülten bámulta a plafont és egyre csak Christine járt az eszébe.

Charlie már nem bírta tovább és kikelt az ágyból, felment a lépcsőn és megkereste Polonius szobáját és összeszedte minden bátorságát, be kopogott. A szobából senki nem válaszolt.

-Biztosan alszanak. - Gondolta magában és mivel már úgy sem tudott aludni, ezért felment a tetőre. Legnagyobb döbbenetére Polonius és Christine-t találta a tetőn akik a várost nézték. Próbált vissza lopózni az árnyékba, de amilyen szerencséje volt sikeresen felrúgott egy ottfelejtett szemetes vödröt.

Éppen az egyensúlyát próbálta vissza nyerni, amikor valaki elkapta a kezét.

Christine volt, arcán kedves mosollyal vezette a barátjához aki még mindig a szunnyadó várost bámulta, mellette egy kis rádió volt ami bár be volt kapcsolva adás híján csak sistergett.

- Gyönyörű ilyenkor a város. Csendes és békés, mint egy álmos létforma mely csak arra vár hogy aludhasson. Nincs igazam?

Charlie a döbbenettől még mindig nem tudott megszólalni, végül összeszedte a bátorságát.

- Igazán nem akartam megzavarni az esti programokat, csak az események a barátnőddel, illetve a pároddal nagyon nagyon..

Nem tudta befejezni a mondatot mert a rádió egyszer csak megreccsent és egy dalt kezdett játszani.

Forever my darling our love will be true

Always and forever I'll love just you

Just promise me darling your love in return

May this fire in my soul dear forever burn

- Elég lesz! Nem látod hogy mennyire zavarba van már így is?

A rádió elhallgatott.

-Bocsánatot kérek a viselkedésért, szeret viccelődni. Ő csak a társam, mondhatjuk partner. Gondolom szeretnél magyarázatot kapni az előcsarnokban történt kissé látványos újraéledésért.- A mondandója végét kissé megnyomta, mintha megfedné a társát.

Christine kissé elpirult majd nyelvet öltött.

Charlie ettől a váratlan megnyilvánulástól fel nevetett de egyből el is szégyellte magát.