Álom Démonok

12. fejezet Hajsza egy lány után

Charlie végig ment a párja szobájához vezető folyosón, úgy érezte majd szét veti a düh. Bár az orvosok a vizsgálat után csak annyit közöltek, jobb ha kerüli a felesleges izgalmakat, ám most a rosszullétei izgatták a legkevésbé. Amint meghallotta hogy mi történt Veggie-vel egyenesen a szobájába rohant, ahol megdöbbenve tapasztalata, hogy ismét az ágyhoz van kötve, a ruháját pedig Claudius vette el, egy dühroham közepette.
- Majd én beszélek azzal az önfejű idiótával- jelentette ki Charlie és magára hagyta a barátját, mivel Christine együttlétre vágyott vele.
- Nem tudom mi történt vele, azt hittem már megbeszéltük a problémáját. - dohogott magában miközben a szobához ért. Figyelmen kívül hagyta a ne zavarjanak táblát is, és be nyitott az ajtón. Az ajtókeretben egy sötétzöld, membrán szerű anyag volt kifeszítve. A lány azonban nem ijedt meg, és keresztül lépett rajta. A következő pillanatban a lába alól eltűnt a talaj, ő pedig a levegőben találta magát. Alatta egy hatalmas város utcáit és annak lakóit látta, gyalogosokat, akik a a ügyes-bajos dolgaik után mennek különböző járműveket is. Érezte hogy valami nem stimmelt mivel egyre közelebbről látta őket. Ekkor döbbent rá hogy a levegőben zuhan. Egy pillanat alatt elérte az utat. Összehúzta magát és felkészült a becsapódásra. Legnagyobb meglepetésére az aszfalt be süppedt alatta, mintha gumiból lenne, majd szelíden vissza dobta. Ki nyitotta a szemét. Egy taxit látott amint felé száguld nagy sebességgel.
- Hát ez nagyon jó, itt vagyok egy fura városban, és egy taxi fog kivasalni engem.
Már csak pár centiméter választotta el a kerekektől amikor valami történt. A tömegből valaki neki iramodott, és át ugrott az összekuporodott lányon, egyenesen a kocsi irányába. Csak egy pillanatra látta, de megdöbbent. Angel Dust repült felette a levegőben talpig barnás öltönyben és napszemüvegben. Aztán egyenesen a kocsi elején landolt. A kocsi eleje Charlie legnagyobb meglepetésére teljesen összetört, mintha valaki egy hatalmas súlyt dobott volna rá. A démon ezután le ugrott és rá nézett, majd felsegítette a lányt.
-Angel te vagy az?- kérdezte kicsit félve.
A másik úgy nézett rá mint akinek valami ostoba kérdés tettek volna fel, majd elindult az utcán. Charlie követte ám még vissza nézett az összetört autóra, ám az a szeme láttára változott vissza eredeti állapotává és tovább folytatta az útját.
Igyekezett lépést tartani a megmentőjével, aki legnagyobb meglepetésére úgy haladt a gyalogosok között mintha azok ott sem lettek volna. Aztán megállt egy kirakat előtt. A lány eközben a várost tanulmányozta.
- Mi ez a hely? -kérdezte.
-Szaladj, kérdezd Alizt, mikor tíz láb magasan áll. - válaszolta a másik.
- Mi van?- lepődött meg a lány. Ekkor jobban megszemlélte a másik alakot. Észre vette hogy valami nem stimmel vele, ahogy az egész várossal sem. Meg nézte a kezét, és a ruháját és ekkor be ugrott neki hogy mi hibázik. A ruhája ugyan olyan rózsaszínes, a nadrágja is barna színű volt. Ám most mintha egy kicsit zöldes árnyalat is lett volna az alap színei mellet.
- Hol a francban vagyok! -kiáltott fel. A többi gyalogos mintha nem is figyelt volna fel a kiabáló lányra,tovább folytatták napi tevékenységüket.
- A valóság és az álom néha összemosódik, máskor szét válik, vedd be a kék vagy a piros pirulát, és kérdezd Morpheus-t.
- Na jó! Most már fejezd be az ostoba beszédet, és mond meg hol vagyok!- kiáltotta dühösen a lány.
- Ott ahol lenned kell, ahol voltál, és lenni fogsz.
Charlie iszonyatos méregbe gurult, és a tenyerével hatalmas pofont adott az Angel-re hasonlító alaknak, ám az kibuktatta, sőt még meg is lökte, egyenesen a kirakat irányába. A lány rémülten felsikoltott amint meglátta a saját közeledő tükörképét az üvegen. Ám amint hozzáért olyan érzés kerítette hatalmába, mint amikor vizet loccsant az arcára. Amint ki nyitotta a szemét egy szobában találta magát, pontosabban egy kínai ház belsejében. A padlón tatami, középen pedig egy kis tűzhely mely fölött kondér lógott. A tűz mellet Claudius ült kimonóban.
- Szia kedvesem. Teát?- szólalt meg a legtermészetesebben az Álom démon.
- Nem kérek teát!- felelte dühösen Charlie.
- Inkább mond meg miért vetted el a ruhát!
- Jó okom volt rá.
- Okod? Mit ártott neked az a szerencsétlen lány?
- Csak a bizalmammal játszott. De ezt még el tűrtem.
- Eltűrted? Na ide figyelj! - Lépett felé a lány, de megbotlott a Tatami sarkában, a párja villámként mozdult és elkapta,majd le ültette a semmiből megjelenő kanapéra. A démon szemében látott valamit, egy szürke felhőt és egy kis szomorúságot.
- Nem emiatt vetted el. Történt még valami. - szólalt meg halkan.
- Meghalt valaki, akit a barátomnak tartottam. -válaszolta érzéketlenül Claudius.
- Ki volt az? Elmeséled?
- Nem ismerted. Jorge volt a neve. Annyit tudok hogy az ő dimenziójában hatalmas háború dúlt az emberiség és egy idegen megszálló faj között. Feláldozta magát azért hogy megmentsen egy bolygót. Egy bombát robbantott, de az valami különleges konstrukció volt, és rést hasított a térben és az időben. Szerencsére éppen a közelben tartózkodtunk, mondjuk úgy hogy egy álmobéli járművet teszteltünk illegálisan. Sikerült megmentenünk őt és csatlakozott hozzánk. Bár ő nem nagyon mutatkozott előttetek, ezért nem láttátok.
- Biztos sokat jelentett neked a barátsága.
- Igen fontos volt, de nem engedhetem meg, hogy gyászoljak. Ami előttem áll az jóval fontosabb.
Sóhajtott.
-Ne félj vissza adom neki amint végeztünk ezzel a dologgal. Szükségem van minden energiámra ahhoz a dologhoz ami odakint van.
- Mi ez a hatalmas város ott kint amúgy? Minden zöld, ráadásul Angel át lökött a kirakaton.
Claudius felnevetett.
-Az a város ott kint a tervem része. Betörünk hárman a Verotikába, majd rá helyezem ezt az álom várost a valóságra. Ott pedig elkapjuk Verocika-át vissza hozzuk a testvéremet. Minden energiámra szükség van. Ezért vettem vissza a ruhát. Az a dolog akit Angelnek hittél az csak egy magam teremtette álomfoszlány. Mi baj van? Miért vagy szomorú?
- Nem akarlak elkeseríteni, de lehetséges hogy a testvéred már megszünt létezni.
- Hogy érted ezt?
- Veggie-t majdnem megfojtotta.
- Hidd el az ilyen esetekre is van b tervünk.
- És ha nem? És ha találkoztok vele és megöl? Nem engedhetem hogy bajod essen.
- Hidd el tudok vigyázni magamra.
- Igen tudsz, csak elő hívod a Démonformád és...
-Soha többet nem fogom használni, mert veszélyes. Láttad mi történt a vidámparkban. A sikátorban csak azért engedtem szabadjára a haragom, mert veszélyben voltál. Igaz hogy most a te szerelmed miatt teljesen a magam ura vagyok, de nem akarok kockáztatni.
Ki nyújtotta a kezét.
-Gyere mutatok valamit.
Charlie elfogadta, majd a fal felé indultak. A fal szétnyílt előttük, amin át vissza jutottak a folyosóra. Majd az Álom démon kinyitott egy másik ajtót. Az ajtón túl egy hatalmas labor foglalt helyett. Tele mindenféle szerkezetekkel, gépekkel és kémcsövekkel Az ajtóval szemközt, a falon a Loo Loo Land-i animatron, Fizzaroli volt felakasztva, látszólag szétszerelt állapotban.
- Egy gyakorló androidot akarok belőle létrehozni, hogy Veggie elsajátíthassa a ruha képességeit.
- Android? Most komolyan életre akarod kelteni, azt az izét?
- Módosítok a programján. Mindössze egy alakváltó képesség, és minimális harci tudással ruháznám fel.
- És azt hogy érnéd el, mármint az alakváltást?
- A külső vázát folyékony fémmel vonnám be. Képes lesz majd a külsejét le választani és egy ugyan olyan androidot alkotni belőle, illetve le utánozni azt akihez hozzá ér.