Az élet lehet jó -Life can be good [F1 fanfiction]

2. Valami a múltból

Július 8

Kómásan pislogok, hogy valamennyire lássam telefonom világító kijelzőjét. Tudtam, hogy ma hosszú éjszakám lesz az Electriában és mivel tegnap nagyon későn sikerült elaludni eszemben sem volt ébresztőt állítani így kissé értetlenkedve veszem a kezembe a készüléket, amin barátnőm neve olvasható.

-Mit akarsz? -veszem fel, nem leplezve álmosságom és a tényt, hogy hívásának köszönhetően hamarabb kell elkezdenem a napot, mint azt eddig terveztem. Persze ő is tudja, hogy imádom és szeretem, de azért hozzátenném majdnem pontosan tisztában van a munkarendemmel.

-Én is örülök, hogy hallom a hangod Sky. Kicsit rekedt. -kuncog bele a fülembe. Nem láthatja, de nem bírom megállni, hogy ne forgassam meg csipás szemeim.

-Nagyon köszi az ébresztőt Ashley. -kezdem gúnyos hangon bár a vége ásításba fullad. -Mi volt olyan sürgős?

-Igazából annyit akartam, hogy leszel -e este. De már meg is válaszoltad.

-Vagy egy hete mondtam.

-Igen, csak el voltam havazva. Kellett a megerősítés. -szinte látom magam előtt ahogy vállat von. Ashleynek azóta ismerem minden mozdulatát, hogy Oxfordba jöttem tanulni, aminek lassan két éve. Valójában ez nem hangzik hosszú időnek, viszont gyorsan megtaláltuk a közös hangot, s idő közben szoros barátságot kötöttünk, ami annak ellenére is kitart, hogy már nem vagyunk csoporttársak és sokszor nehezebb olyan időpontot találni amikor mindketten szabadok vagyunk.

-Meg vagy erősítve. Miért kérdezed, ott leszel?

-Ott leszünk. -pontosít mire felhúzom a szemöldököm.

-Igen...?

-Mike-al meg néhány haverjával, talán Sarah is jön.

-Nagy ünneplés lesz? -kérdezem, amint meghallom Mike nevét. Igazi party arc a srác. Bár csak egyszer beszélgettünk és az minden, amit tudok róla, hogy Cambridgeshire-ből költözött ide. Most, hogy így belegondolok ezt is csak azért jegyeztem meg mert azon az egy beszélgetésen vagy tízszer elmondta...nos igen, akkor sem volt éppen józan állapotban.

-Nagyon remélem. Most, hogy túl vagyok minden vizsgán kell egy kis lazulás.

-Lesz rá másfél hónapod.

-Jajj kérlek ne mondd ki hangosan. Olyan rövidnek tűnik... -panaszkodik majd érezhetően vidámabb hangvételre vált. -Viszont, csak jövőhéten megyek vissza Brackleybe, úgyhogy addig még sokat foglak boldogítani.

-Legalább valami jó is lesz a héten. -mosolyodom el. Igaz autóval innen nincs azért messze említett szülővárosa, de tömegközlekedéssel annál inkább, ezért a nyáron valószínűleg többször már nem fogunk találkozni. Őt mondjuk nem nagyon zavarja a távolság, kifejezetten szeret utazgatni, persze nem haza, hiszen szülei szinte soha nincsenek otthon így az üres házba nem szívesen megy vissza.