My Life In New York

Part 13

Amikor felébredtem azt se tudtam hol vagyok, csak azt éreztem, hogy valami vagy valaki rajtam fekszik. Lassan kinyitottam a szememet és megláttam Noaht. Én a hátamon fekszek, ő az arcát a nyakamba temette és az egész testével átölel, szorosan tart magához. Mintha attól félne, hogy itt hagyom. Eleinte nem tudtam mit keres itt és miért együtt aludtunk, de aztán eszembe jutott a tegnapi nap és, hogy mit beszéltünk az autóban. Olyan aranyos és ártatlan amikor alszik. Azt hiszem egyre jobban kezdem megszeretni ezt a fiút. De félek is egyben tőle.

Olyan tökéletesen áll a haja még most is, hogy muszáj bele túrnom az egyik kezemmel, erre a mozdulatomra mocorogni kezdett, remélem nem keltette fel, még elnézném egy darabig ahogy alszik, milyen jó lenne minden reggel mellette kelni.

Egy kicsit szorosabban ölelt magához, majd azt éreztem, hogy egy puszit nyom a nyakamba, erre a tettére elmosolyogtam. Felemelte fejét de csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni, mosolygott, ahogy én is.

- Jó reggelt. - mondta reggeli rekedtes hangján. - Kialudtad magad szépségem?

- Uhumm. - bólogattam közben. - És te, hogy aludtál?

- Hát tudod, a világ legszebb lánya aludt mellettem, és még mindig itt van. Tehát jobban nem is aludhattam volna. - teljesen belepirultam abba amit mondott. - Rég nem aludtam ilyen jót, mint most melletted.

Egyre jobban pirultam csak.

- Így maradunk még egy kicsit? - néztem rá nagy boci szemekkel.

- Persze, érted bármit szépségem. - mondta a szemembe nézve.

- Mindig ezt mondod.

- Mit? - nézett rám kérdőn.

- Hogy értem bármit megteszel.

- Ez így igaz. - mosolygott rám.

- De miért? - kérdeztem komolyan, már rég meg akartam tőle ezt kérdezni.

- Mert ez az igazság Olivia. Érted bármit megtennék. Olyan érzéseket váltasz ki belőlem amiket még soha senki. Egy lány iránt sem éreztem még úgy mint irántad. Te más vagy mint a többi lány.

- Félek. - csak ennyit tudtam válaszolni neki. Végig egymás szemébe néztünk.

- Tőlem?

- Attól, hogy összetörsz, és engem is csak kihasználsz.

- Erre sosem lennék képes Liv. - nézett a szemembe, teljes komolysággal mondta. - Mi lenne ha egyenlőre csak barátok lennék, és megismernénk egy kicsit egymást?

- Jó, legyünk barátok. - egyeztem bele, mert nem tudnék távol maradni tőle, úgy érzem muszáj a közelében maradnom.

Egy darabig még ott maradtunk egymás karjaiban, de megéheztem ezért le mentünk a konyhába. Ott voltak a lányok is amikor oda értünk, és a fiúk is pont utánunk jöttek be.

- Volt valami miután tegnap elmentem aludni. - kérdezte Noah. Én közben oda léptem a lányokhoz, akik egyből letámadtak.

- Mindent tudni akarunk. - mondta Madison.

- Miről? - néztem értetlenül rájuk.

- Tudod te pontosan, hogy miről. - vágta rá Mia.

- Szerintem ne itt beszéljük ezt meg, menjünk sétáljunk, és közben megbeszéljük amit meg kell. - mutatott a fiúkra Harper, akik éppen valami házról meg Cameron gyerekről beszélgettek. Mind értettük mire céloz Harper, ne itt a fiúk elött beszéljünk ilyenekről, és akárki meg is hallhatja, vagyunk páran ebben a hatalmas házban.