My Life In New York

Part 4

Amikor elkezdtem ébredezni csak azt éreztem, hogy sajog a fejem, majd mikor kinyitottam a szememet megijedtem, hogy hol vagyok, mert ez nem az én szóbán. De akkor hol lehetek, és mi az isten történt tegnap este.

Iszonyatos hányinger fogott el, gyorsan kifutottam a szobából, nem törődve azzal mi van rajtam és, hogy, hogy nézek ki, hogy megkeressem a WC-t, szerencsére elsőre meglett, majd magam után jó hangosan becsaptam az ajtót, és már jött is ki belőlem minden. Egy kis idő után arra lettem figyelmes, hogy nyitódik az ajtó.

- Jézusom Olivia. Jól vagy? - hallottam meg a hátam mögül Mia aggódó hangját, aki ezután realizálta mit is csinálok éppen, és hátra fogta a hajamat. Miután kiadtam magamból remélhetőleg mindent, leültem a földre és a kádnak döntöttem a hátamat, közben pedig eszembe jutott egy-két dolog mi is történt tegnap, és hogy éppen Mianal vagyok. - Nem fáj valamid? - nézett a szemeimbe.

- Hát, eléggé hasogat a fejem, és a gyomrom se valami jó.

- Fel tudsz állni? Gyere segítek. - fogta meg a kezem, majd szép lassan felhúzott a földről. Iszonyat rosszul érzem magam.

Sikeresen eljutottunk a konyháig, ahol ott volt a 4 fiú, Noah, Liam, JJ és Daniel, és ott volt még Madison és Harper is.
De ha Mia nem lenne még mindig ott ülnék a földön.

- Mi történt veled, jól vagy? - ijedten nézett rám Harper, és erre mindenki felém kaptam a tekintetét, mindenki teljesen jól volt, semmi nyoma nem volt senkin, hogy ittak volna, én meg úgy nézhettem ki mint valami hajléktalan.

- Nem mondanám, hogy jól vagyok - ültem le nagy nehezen az asztalhoz, ahol a többiek éppen reggeliztek, de pechemre csak Noah melett volt hely így kénytelen voltam oda ülni, persze úgy, hogy Mia segített járni.

- Nem is nézel ki valami jól.

- Igazán köszönöm Daniel nagyon kedves vagy - néztem vagyis próbáltam szúrós szemekkel nézni rá.

- Tessék fájdalomcsillapító, hányáscsillapitó és görcsoldó - rakott le elém Mia három gyógyszert és egy pohár vizet, amit én egy hálás mosollyal díjaztam neki - most pedig egyél valamit, hogy jobban legyén, ült le ő is a helyére.

- Ennyire nem bírod a piát, mert mi többet ittunk mit te szerintem? - kérdezte Madison.

- Ennyire nem bírom, de mindig többet iszok a kelleténél az a baj.

Ezután én csak ültem ott és vártam, hogy kicsit csillapodjon a fejfájásom, majd Noah megszólalt melettem, eddig egyébként alig szólalt meg, maximum egy-egy szavakat.

- Nem eszel?

- Nem igazán vagyok éhes és iszonyatosan sajog még a fejem.

- De akkor is enned kell valamit- fordult felém és elmosolyodott ahogy rám nézett. - Tessék, egyél - tartott felém egy falat pirítóst az ő reggelijéből.

- Köszönöm.- biztos látta rajtam, hogy agyon ízlik.

- Kérsz még?

- Uhuum, ez nagyon finom, mit tettél rá? - néztem rá nagy csillogó szemekkel.

- Az titok szépségem - kacsintott rám.

Ennek a gyereknek még a kacsintás is jól áll. Egyébként egy melegítő alsóban és egy fekete pólóban van. Hova lett vajon a fehér pólója?

Ezután csinált nekem is olyan pirítóst amijent ő evett, de miután haraptam egyet belőle majdnem ki köptem.

- Egyébként igazán jól áll rajtad a pólóm, de azért kérem majd vissza. - suttogta a fülembe és a végén egy puszit nyomott az arcomra.