My Life In New York

Part 14

Ahogy sétáltunk vissza a lányokkal és láttam milyen szép a környék, arra gondoltam, hogy egyik nap szeretnék majd fotózni. Azt tudni kell rólam, hogy a fotózás a mindenem lassan két éve. Miután meghalt a nagymamám nagyon magam alatt voltam, és a szüleim azt gondolták jót tenne nekem ha valami ujjat tanulhatnék, ezért elküldtek egy fotós táborba. Azóta ha meglátok egy fényképezőgépet kényszert érzek, hogy használjam. Nagyon sokat segített nekem akkor, hogy túltegyem magam a nagymamám halálán, és hát azóta sem tudom abba hagyni. 

Bent a házban mindenki elfoglalta magát, de voltak például amik kint mászkáltak mint mi, szánkóztak vagy hó csatáztak éppen. A bent lévők beszélgettek, pingpongoztak, filmet nézett egy nagyobb csapat. Liam éppen söröshordót hordott be estére Noahval, JJ és Daniel meg csak biztatták őket és nem csináltak semmit.

- Ilyenkor mit szoktatok enni amúgy. Mert igy ennyi emberre főzni nem éppen örömteli. - kérdeztem a lányokat.

- Dehogy főzünk az egész bagázsra, akkor egész nap főzhetnénk. - szólalt meg Harper. - Rendelni szoktunk.

- Van a közelben egy hely ahol konkrétam minden van. Oda szoktunk szólni egy nappal indulás elött, hogy a következő pár napban itt leszünk és nagy mennyiségű rendeléseket adunk le majd. - folytatta Mia. - persze vannak akik néha neki álnak főzni valamit nap közben, de az ritka. 

- Mindent értek. Mit csináljunk most amúgy? - kérdeztem.

- Fiuk segítsünk valamit? - kiabált oda Madison.

- Nem kell köszi, mindjárt kész vagyunk, utána nézhetünk valami filmet ha gondoljátok. - kiabált Liam.

- Okés benne vagyunk. -folytatta a kiabálást Harper.

- Itt mindenki ennyire szeret kiabálni vagy mi van veletek. - néztem furán rájuk.

- Ilyenek vagyunk szépségem. - szólt Noah.

Pár perc múlva befejezték amit csináltak és mentünk filmet nézni, szerencsére az a nagyobb csapat már befejezte a filmet.

- Mit nézünk? - nézett körbe Liam.

- Legyen valami horror. - csillant fel JJ szeme.

- Liv benne vagy? - nézet rám Liam, majd mindenki más.

- Persze, miattam nem kell mást nézni.

- Plusz igy hozzám bújhatsz végre. - suttogta a fülembe Noah.

- Ez nem igaz.

- Ugyan Olivia. Reggel óta ezt a pillanatot várod, ismerd be.

- Fogd be Baker.- löktem arrébb a mellkasánál, milyen mellkasa van te jó isten.

- Jó békén hagylak. 

- Köszönöm, és gyere mert tényleg nem tudom nélküled megnézni. - ismertem be neki, és magamnak is, hogy mellette tényleg biztonságban érzem magam.

Kiválasztottak valami filmet, aminek fogalmam sincs mi a címe és mindenki kényelembe helyezte magát. Csak, hogy amikor én ültem le Noah mellé nagy fájdalom nyilallt a fenekembe és Noah észre is vette, hogy valami nem okés.

- Mi a baj? - kérdezte komolyan - Fáj valamid?

- Ühüm - hümmögtem halkan, nem akarom, hogy megtudja pont a fenekem fáj.

- Mid fáj? 

Én nem válaszoltam és rá sem néztem. Pont ebből jött rá mim is fáj.

- Csak nem a feneked fáj szépségem? - vette elő a bugyiolvasztó mosolyát. - megsimogathatom, hogy ne fájjon, de ha gondolod gyógypuszit is adhatok rá. - mosolygott folyamatosan.