A magányos Valter Lemmer afféle csodabogárnak számított Dover kisvárosában. Egyedül csak a szomszéd farmon élő, fél szemére vak lány kereste a társaságát különböző összeesküvés elméletekkel traktálva. Miután a férfi éjjeliőrként megkezdte munkáját a...
Grant Dixon atya megdöbbenten tapasztalta Odett asszony hiányát a templomban, valamint a miséről is nélkülöznie kellett, amit felettébb szokatlannak állapított meg, hisz Lemmer asszony soha, egyetlen alkalmat sem hagyott ki. Mrs. Fishertől érdeklődött Odett hollétéről, de ő sem tudott érdemleges információval szolgálni. Úgy döntött, személyesen jár utána.
Valter vérvörös szemekkel törökülésben üldögélt az ágya közepén, gyakran ismétlődő előredőlésekkel próbálta magából a feszültséget elűzni, de csak idegesebb lett. Ránézett a sarokba állított grandiózus méretekkel bíró, barna színű rusztikus-vitrines ruhásszekrényre. Nyugtalanították a halott lány cuccai. Nem ott kellene lenniük. Felugrott az ágyból, kizárta a szekrényajtót, kezébe vette a fekete zsákot. A terve részeként szerepelt, hogy beledobja kint az udvari kútba, mert ott biztosan senki sem fog rátalálni. Épphogy odaért az ajtóhoz, mikor valaki kopogtatott. Először Lunára gondolt... megint ideette a fene azt a kíváncsi frigid spinét – gondolta. Gyorsan visszarohant a szobájába és bedobta a zsákot a szekrénybe, majd rázárta az ajtót. A kopogás nem maradt abba és félő, hogy az a valaki később vissza fog jönni. Magára kapott egy szakadt pólót, és ajtót nyitott. Igencsak meghökkent, mikor szembe találta magát a plébánossal.
– Jó napot fiam.
– Dicsértessék.
– Édesanyádhoz jöttem.
– Sajnálom atyám. Anyu nagyon beteg. Elkapott valami vírust és fel sem tud kelni az ágyból. Pont ma, mielőtt elaludt, megbeszéltük, hogy bemegyek önhöz és értesítem, hogy egy ideig mellőznie kell.
– Értem. Mivel aggódom érte, talán nem venné rossz néven, ha néhanapján meglátogatnám – vetette fel ötletét, sajnálkozó ábrázatot öltve.
– Korábban felhívtam a figyelmét rá, hogy fertőző. Bizonyára nem szeretné ön is elkapni – interpretálta neki.
– Igen... igaza lehet. Mindenesetre bizakodom a gyógyulásában. Ha felébred, adja át üdvözletem, és jobbulást kívánok neki.
– Mindenképpen átadom – mondta Valter, és bevágta előtte az ajtót. – A kurva anyád! Pokolban égjen rád a reverenda – morogta.
Az ablakhoz fordult, óvatos léptekkel elé állva elhúzta picit a függönyt, kinézett. Látta Dixon atyát az autójába ülni, végigkövette, amíg elhajt.
– Anya! Itt járt a tetves papod! Azt üzeni, jobbulást baszd meg! – hangosan felnevetett.
Mikor Cliff végre meghalt a ház fellélegzett. Az érintett rokonok, és közeli családtagok egy percig sem bánkódtak miatta. Ha élt volna még az anyja, az is közömbös lenne a halálát illetően. Amikor bizonyossá vált nála a tüdőrák, nem omlott össze. Tartotta magát, eljátszotta mindenki előtt az erős férfi szerepét. Odett és a fia minden nap hosszú órákon át hallgatta a szűnni nem akaró köhögését, ami olykor fulladásba torkollott. Naponta cserélték párnáján a huzatot, mert vért köpött. A kései intő jelek ellenére azonban még több cigarettát szívott, egyiket gyújtotta a másik után. Gyakran előfordult, hogy bagóval a szájában szenderült el.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
