A magányos Valter Lemmer afféle csodabogárnak számított Dover kisvárosában. Egyedül csak a szomszéd farmon élő, fél szemére vak lány kereste a társaságát különböző összeesküvés elméletekkel traktálva. Miután a férfi éjjeliőrként megkezdte munkáját a...
A rendőrség leállíttatta a munkát a doveri dögkúton, miután napokkal ezelőtt felnyitották a 484-es konténert, ahol állati testrészekkel keveredett emberi végtagokat, húsmaradványokat, csontokat találtak. Az áldozatok beazonosításában sokat segített a Lemmer ház udvarán lévő kiszáradt kút, ahová Valter egyszerűen beledobálta a meggyilkolt áldozatainak személyes dolgait. A házat rendőrségi szalaggal lezárták. Aligha létezett olyan ember a városban, sem a közeli megyékben, aki ne Lemmerről beszélne, még a templomban is az ő nevét vélte hallani többször is Dixon, aki a soron következő hétvégére a gyászoló családoknak tervezett megemlékezést. Napilapok, tévéhíradók közölték a bíróság által kiszabott halálbüntetést, amelyről Luna is értesült. Pár hónapja Valter hajcsatot ajándékozott neki. Azóta többször is a kezében szorongatta az egyetlen barátjára emlékezvén. Minduntalan az a magasztos pillanat jutott eszébe, mikor Lemmer odaadta neki a temetőben. Maga előtt látta saját önmagát, mialatt lelkesen felemeli a dobozka fedelét.
– Ha megműtik a szemed, szükséged lesz rá, mert mindig belelóg a hajad – taglalta neki Valter.
Közelhajolt hozzá és puszit nyomott az elpiruló arcára.
– Köszi, ez kedves tőled és nagyon szép – örvendezett.
Az együtt eltöltött idők kitörölhetetlenül megmaradtak emlékeiben, elfelejthetetlenekké váltak. Elérkezettnek látta az időt, mikor végre feltűzheti fésületlen fekete haját. Megtette, de elviselhetetlen fájdalmat érzett. Az a borzalmas érzés teljesen átjárta, lelke mélyéig hatolván. Nem tett meg mindent az egyetlen barátjáért. Nem láthatja soha többé. Sírógörcs tört rá, amitől teljes mértékben kifakadt. Gyűlölte az egész világot, amiért hitetlenek vették körbe.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
– „Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem." – idézett a Zsoltárok könyvéből könnyes szemekkel.
– Luna! Minden rendben van kicsim?! – kiabált Jina az előszobából.
– Nincs – motyogta. – Semmi sincs rendben.
– Tessék?!
Jina benyitott a szobába, elkeseredett ábrázattal melléült az ágyra.
– Mi baj?
– Mit tennél, ha az egyetlen, legjobb barátod bajban lenne, és tudod, hogy nem tudsz rajta segíteni, mert senki sem hisz neked? – pillantott rá szipogva.
Jina gondolkodóba esett, majd megszólalt.
– Rá kell bízni a sorsra – felsóhajtott.
– De a sors kegyetlen. Esélyt sem ad neki, hogy helyrehozza.
A nő tudta, hogy lánya Lemmerről beszél. Mélyen elítélte azt a férfit a tetteiért, de nem akarta Lunát megbántani azzal, ha most véleményezné saját szavaival azt a kegyetlen gyilkost.
