Be with me (minsung ff)

8

Minho pov.

-Gyere Jisung haza viszlek. -szólok a fiúnak

Nem mond semmit csak megtörli a szemeit és egy szó nélkül követ. Annyira nem figyel semmire és senkire, hogy szinte minden emberbe beleütközik az utcán így hát kezét megfogva vezetem a fiút.

-Nem is erre lakok. -szólal meg amikor nem térek le abba az utcába, amerre a nagymamája háza is van

-Nem is oda viszel, hanem Sunhee házába. Nem hiszem, hogy jó lenne, ha most oda mennénk.

Nem mondott semmit. A maradék pár utcát már csendben tettük meg.
A házhoz érve zsebemből előhalásztam a kulcsomat, hogy ki tudjam nyitni a bejárati ajtót. A lakásba belépve mind a ketten lehúztuk a cipőinket és a nappaliba mentünk.

-Kérsz inni vagy enni? -kérdezem a fiút, de ő csak egy fejrázással jelezte, hogy nem kér semmit

A konyhába mentem, hogy öntsek magamnak egy pohár coca colát, majd az itallal a kezemben tértem vissza a fiúhoz. Helyet foglaltam én is a kanapén és csak a maga elé néző fiút néztem. Borzasztó érzés volt így látnom őt, de az még rosszabb érzést keltett bennem, hogy semmivel nem tudom enyhíteni a fájdalmát.

Miközben mind a ketten ültünk a kanapén saját gondolatainkba temetkezve eszembe jutott, hogy ma estére meg beszéltem Changbin-nel, hogy este át megyünk a többiekkel és nála fogunk filmezni. A kis asztalról elvettem a telefonomat írtam barátomnak.

Minho
Bocsi Binnie, de közbe jött valami és nem tudok ma átmenni, de nektek jó filmezést.

Binnie
Semmi gond, majd jössz legközelebb. De azért elárulod, hogy mi jött közbe?

Minho
Meghalt Jisung nagymamája... most itt vagyok vele.

Binnie
Baszki... Üzenem neki, hogy részvétem.
Menjünk át, hátha kicsit jobb kedvre tudjuk deríteni?

Minho
Átadom.
Most inkább ne gyertek át. Idő kell neki, hogy feldolgozza.

Binnie
Rendben. De én megyek mert lassan itt van Bangchan és Jeongin. Vigyázz Jisung-ra. Ha segítségre van szükséged dobj egy üzit és máris megyünk.

Minho
Köszi. Üdvözlöm a többieket.

Már lassan két órája ültünk egymás mellett csendben. Ezt megunva próbáltam meg beszélgetni Jisung-gal, de meg sem szólalt. Mivel láttam, hogy hiába próbálkozok inkább bekapcsoltam a tv-t, hogy legalább az szóljon, bár reménykedtem abban is, hogy a műsor, ami ment benne legalább egy kicsit eltereli a mellettem ülő figyelmét.

Este 9 felé elmentem fürödni, utánam pedig Jisung ment. Amíg ő fürdött addig én megágyaztam a neki szánt szobában, de amikor elmentem a fürdőszoba előtt a víz csobogása mellett is tisztán kihallottam, hogy sír.
Végül a tőlem kapott ruhákban jött ki. Egy kicsit nagyok voltak rá, de így is jól nézett kis bennük. Nem hazudok tetszik a látvány. Mi? Minho azonnal verd ki az ilyen gondolatokat a fejedből!

Megmutattam, hogy merre van a szobája. Egyből be is ment és az ajtóban lévő kulccsal magára zárta az ajtót. Egy sóhajtás kíséretében indultam el a szembe lévő szobába.

Az éjszaka folyamán alig aludtam valamit. Aggódtam Jisung-ért. Főleg, hogy tudom, hogy a múltban is így magába zárkózott. De hogyan tudnék neki segíteni?

Nem tudom, hogy este mikor aludhattam el, de amikor meg néztem a telefonomon lévő órát reggel 10 órát mutatott. Ezek szerint ma nem megyünk suliba. A telefonom képernyőén az is látszódott, hogy 9 üzenetem van egy ismeretlen számtól.

Ismeretlen szám
Szia Félix vagyok.
Mondták a többiek, hogy mi történt és aggódok Jisung-ért.
Már nem egyszer hívtam és egy csomó üzenetet hagytam neki.
De nem csak én hanem Hyunjin és Seungmin is, de egyiküknek sem válaszol.
Hogy van Jisung?
Hahó Minho!
Minho nézd már meg az ég szerelmére!
A legjobb barátom nincs jól és én kurvára nem tudok róla semmit szóval örülnék, ha kezedbe vennéd azt a kurva telefont és vissza írnál!
Suli után át megyünk a többiekkel!!

Minho
Szia Félix bocsi, hogy nem válaszoltam csak most keltem fel.
Hát nincs a legjobb állapotba.
Rendben gyertek. Chan-ék tudják, hogy merre kell jönni szóval majd gyertek velük.

Miután vissza írtam Félix-nek gyorsan el mentettem a számát és mentem reggelit csinálni magamnak meg Jisung-nak is. Biztosan éhes már tegnap dél óta nem evett semmit.
A konyhában igyekeztem nem nagy zajt csapni ugyanis Sunhee biztosan aludt, Jisung meg vagy fent van vagy nincs.

-Jó reggelt. -köszönt Sunhee

-Fel keltettelek?

-Nem csak szomjas vagyok és ki jöttem inni. -mutatta a kezében lévő poharat, amit tele töltött vízzel -Mi finomat csinálsz?

-Csak tojás rántottát. Esetleg tudnál szólni Jisung-nak, hogy mindjárt kész a reggeli. A szobájában van.

-Persze.