Be with me (minsung ff)

12

Az éjszaka közepén arra keltem fel, hogy valaki a vállamat rázza és a nevemet mondogatja. A levegőt csak úgy kapkodtam, mintha most futottam volna le a maratont. Oldalra fordítottam a fejem és az ablakon beszűrődő enyhe fénynek köszönhetően tudtam, hogy az a személy, aki felkeltett nem más mint Minho.

-Mit keresel itt?

-Hallottam, ahogyan kiabálsz úgyhogy át jöttem megnézni, hogy mi van veled. Rosszat álmodtál? -kérdezi mire csak bólintottam, bár nem tudom, hogy mennyire látta -Mit álmodtál?

-Azt ami a szüleimmel történt. -egy kis csend állt be közénk. Egyikünk sem tudta, hogy mit kéne mondani, de végül én törtem meg a közöttünk lévő csendet -Tudod... a nagyi ilyenkor mindig be bújt mellém és velem aludt. Esetleg lehetne, hogy az éjszaka hátra lévő részében mellettem aludj? -tettem fel egy kicsit félve a kérdést

-Menj arrébb.

Minho be feküdt az ágyamba. Míg én a bal szélen, addig ő a jobb szélen helyezkedett el. Pár perc után már csak a mellettem fekvő fiú egyenletes légvételét hallottam. Félé fordultam és egy kicsit közelebb csúsztam hozzá. Nem telt bele sok időbe míg végül nekem is sikerült elaludnom. 

Reggel nem ugyan abban a pozícióban ébredtem, ahogyan elaludtam. Bal oldalamon ébredtem és egy kar ölelte át a derekamat. Kizárólagos alapon csak Minho lehetett az. Karja között megfordultam, hogy Minho-val szemben legyek, de közben ügyeltem arra, hogy a mellettem fekvő fiút ne keltsem fel. Az arcát kezdtem el tanulmányozni. Szemei csukva voltak így arcát kezdtem el tanulmányozni. Egy kósza hajtincsét óvatosan eltűrtem, de mikor ujjam akaratlanul is hozzá ért tökéletes bőréhez melegség öntötte el a testemet. Ezek után kissé elnyílt ajkára tévedt a tekintetem.

-Meddig fogod még az ajkaimat bámulni? -zökkentett ki egy kissé rekedtes reggeli hangja. Felnéztem Minho-ra, de a szemei még mindig csukva voltak.

-Nem is bámultam az ajkaidat. -próbálom tagadni a nyilvánvalót

-Jisung már lassan 10 perce csak az ajkaimat bámulod. Tán szeretnél megcsókolni? -fél szemét kinyitva néz rám

-Csak szeretnéd, hogy megcsókoljalak.

-Igen szeretném.

-Mi? -kérdezek vissza mivel nem vagyok biztos abban, hogy jól hallottam azt, amit nekem mondott. Minho lejjebb csúszik annyira, hogy fejünk egy vonalban legyen majd olyan közel hajol hozzám, hogy orrunk már szinte össze ért.

-Azt mondtam, hogy szeretném, ha megcsókolnál. -néz a szemeimbe -Vagy talán azt szeretnéd, ha én csókolnálak meg téged? -szemeim újra a szájára tévedtek, de hamar észbe kapva néztem máshova

-Hü..hülyeségeket beszélsz. Biztosan még nem tértél magadhoz és össze vissza beszélsz. -jövök zavarba kérésére

-Nem beszélek hülyeségeket. -fordul át a hátára -Ugye tegnap említettem, hogy tetszik valaki. Nos, ez a valaki te vagy. -fordítja felém a fejét.

Na jó nekem ehhez még korán van. Most komolyan azt mondta, hogy én jövök be neki? Vagy csak álmodom? Vagy lehet, hogy csak szívat engem. Igen biztosan csak szívat és arra vár, hogy ki nevessen. 

-Ha ez egy vicc akar lenni, akkor elég rossz. Na de másszunk ki az ágyból mert éhes vagyok.