Rain || Niall Horan FF♡

3.

Az elkövetkezendő két napban szinte egész nap a galériában dolgoztam, Luke pedig Törökországba repült, de úgy tűnik minden rendben. Esténként, mikor már ő is hulla volt, és én is, felhívott. Akkor is inkább ő mesélt, de én már annak is örülök. Éjjel jött haza, és úgy feküdt be mellém, hogy észre se vettem. Mondanom se kell, milyen volt úgy felébredni, hogy szorosan magához ölel, és a nyakamba szuszog...

 Egy héttel később már újra a Terry's-ben találtam magam, ahol a szokásos asztalunknál ültünk. A kávézó egy része fel volt szabadítva, és az itt lévő régi zongorát betolták középre, hogy mindenki láthassa a fellépőt, aki nem volt más, mint a mi szöszink, Niall. A helyiség tele volt, mindenki halkan beszélgetett. Most méginkább tömve volt a kávézó, mint általában. 

- Mikor kezdik már? – kérdezte idegesen Grace, az ujjait tördelve. Mellette Sophie, aki kezében a kameráját tartotta, hogy a fellépés minden pillanatát rögzíteni tudja. 

- Majd mindjárt, nyugi – csitította Luke a szőke lányt, aki olyan ideges volt, mint Niall lehetett. Én tudtam, hogy nem lesz semmi. Ni, ahogy mindig szokta, profin fog játszani, színpadra termett. Luke vállára hajtva a fejem figyeltem, ahogy végre belép Niall is a terembe, mi pedig megtapsoljuk.

- Hello, én...Niall vagyok – kezdte félénken, aztán felénk pillantott, és kicsit elkomorult a tekintete. Mondott még pár szót, aztán leütötte az első billentyűt a zongorán, és énekelni kezdett. Egyszer sem nézett felénk. A másodiknál a gitárját kérte, de még mindig figyelmen kívül hagyva minket. A harmadik dala előtt letette a gitárját a földre, és megtörölte a tenyereit a nadrágjában. Közben Luke a combomra tette a kezét, és odasuttogta nekem.

- Nagyon ideges, látod? – Niallnek remegtek az ujjai a billentyűkön, ahogy ráhelyezte őket, ez innen is tisztán látszott. Nagyot sóhajtott, mielőtt játszani kezdett volna. 

Mindenegyes nap úgy kelsz fel

Hogy igazi szerelemre éhezel

Még megkísért a múlt

De már máshol jársz

Egy fagyos ölelés jut a nap végén

Az a kicsiny bűntudat

Sose hagy békén

Hogy vele alszol el

Mégsem ő rá vágysz

De hidd el, hidd el

Hogy többet érdemelsz tudod

Én érted kutattam át

Az egész univerzumot

Hogy megtaláljam önmagam

A szemeidben

Én lennék a támasz

Minden fájó kérdésedre válasz

Ha elvesznél az éjben

Leszek én az a fény

A világítótorony tetején

Hogy hazatalálj

Lennének a támasz

Minden fájó kérdésedre válasz

Ha elvesznél az éjben

Leszek én az a fény

A világítótorony tetején

Egy életen át