Rain || Niall Horan FF♡

1.

- És mikor jössz haza? - kérdeztem Luke-tól, aki a derekam köré fonta a karjait, és kicsit közelebbhúzott magához.

- 7-8 - felelte, és mikor meglátta, hogy kissé elszontyolodom a hír hallatán, hozzátette. - Ne haragudj, édes. Muszáj. Mi lenne, ha jövő héten viszont elmennénk valahova? Csak mi ketten - suttogta a fülembe, engem pedig kirázott a hideg.

- Csak mi ketten - súgtam vissza neki, mire elmosolyodott, és finoman megcsókolt. Szája szélén az apró kis fém hűvösen ért az alsó ajkamhoz, mire libabőr öntötte el a testem. Kettőnk közül én voltam az, aki megtörte a csókot, és az órára pillantottam.

- El fogsz késni - kicsit eltoltam magamtól, és még egy utolsó puszit nyomtam az ajkaira, ő pedig elmotyogott egy „basszus"-t, és egy gyors ölelés, és elköszönés után már ott sem volt. Az ajtóból néztem, ahogy a kedvenc fekete Converse-ében és a táskájával a kezében kettesével szedve a fokokat rohan le a lépcsőn. Lift helyett mindig a lépcsőt választotta, mert egyszer kiskorában beszorult egybe, és azóta retteg a bezártságtól. Lassan összeszedtem magam, és 9-kor már a szokásos reggeli dugóban ültem. Luke pilóta, legalábbis annak tanul. Még csak másodpilóta, viszont jövőre fogja letenni a vizsgát. Ő imádja, én már kevésbé, mert rengeteget van távol, ma viszont csak papírmunka lesz, azt mondta.

Esett kint az eső, mikor végeztem a galériában. Ma (is) egy szentképen dolgoztam, restaurátor vagyok, mellette pedig hobbifestő. Ilyenkor általában rohanok haza Luke-hoz, de ma későig van, szóval a kocsiba beszállva írtam több barátomnak, akik folyamatosan nyaggatnak, hogy menjek el velük valahová, de én mindig visszamondom, mert vagy Luke-kal vagyok, vagy dolgozom. Aztán kiderült, hogy páran már a Terry 's-ben vannak, úgyhogy beindítottam az autó motorját, és a törzshelyünk felé vettem az irányt. Alig 10 percre volt a galériától, szóval hamar odaértem. Az eső szakadt, két ott dolgozó srác csukta össze a napernyőket, és szedte be a teraszon lévő székeket a nagy piros-kék Terry' s Cafe felirat alatt. A kávézó tömve volt, hangos beszélgetés hallatszott, először automatikusan a szokásos asztalunk felé vettem az irányt, de aztán észrevettem, hogy nem mi ülünk ott, pedig amióta ide járunk (nagyjából egyetem óta) egyszer-kétszer kellett csak helyet változtatnunk. Körbefordultam, és biztos vagyok benne, hogy nem veszem észre őket, ha Harry nem integet nekem oda. Egész sokan voltunk, hatan nagy heten, mire odaértem, Louis kiharcolt nekem egy széket, amire gyorsan ledobtam magam, hogy ne vigye el senki.

- Hogyhogy nem az asztalunknál ülünk? - kérdeztem, miközben a kabátomat szenvedtem le magamról.

- Elfoglalták. Lou el akarta küldeni őket, csak aztán úgy voltunk vele, hogy minek - nézett komoran az asztalunk felé Harry. Törökülésben ült a falnak tolt kanapén, előtte az asztalon egy nutellás gofri, amit valószínűleg az előbb rendelhetett, mert még bele sem kezdett. Harry az egyik legjobb barátom, körülbelül öt éve ismerem. Egy kollégiumban laktunk egyetemen, nekem mutatta meg először az első verseit, és novelláit, amiket mára az egész világ olvashat. Jelen voltam az életének minden fontosabb mérföldkövénél, ott voltam, mikor a szülei váltak, én ismertettem össze a nagy Ő-vel, azaz Louis Tomlinsonnal. Ő Harry jobbján ült, egyik keze a göndör térdén támaszkodott, és a fekete teáját kevergette. Lou-t ismerem a legrégebbóta a társaságból, gimnázium óta barátok vagyunk, aztán pedig folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Ő most végzi az utolsó évét az orvosin, mert időközben ki is rúgták, meg nem ment át... Hosszú sztori. Mellettük balra Liam, akit Lou révén ismertem meg, és állatorvos, és a még nem - barátnője, Sophia. Mindketten már tagjai voltak a baráti körünknek, mikor egymásra találtak. Nagyon alakul köztük valami, de még nincsenek együtt. Sophie fotós sulit végzett, ő mutatott be engem Luke-nak még egy-két évvel ezelőtt. Aztán megígértette velem, hogy ő lesz a koszorúslányom majd az esküvőnkön. Kezükben egy-egy kávé. Aztán ott volt még Grace, a legjobb barátnőm, mellette Zayn, akinek a hollófekete hajában (valószínűleg Grace miatt) egy kis sárga virág virított. Grace-nek gyönyörű szőke haja volt, ezért mindig irigyeltem. A fekete balettruha mellett gyönyörűen mutat a világosszőke lobonca. Zayn kívülről rejtélyesnek, akár ijesztőnek tűnhet az egész testét borító tetkókkal, de jobban megismerve egyáltalán semmi durva nincs benne. Irodalmat tanít egy gimnáziumban, ahol a tinédzser lányok, negyvenes anyukák, és idősebb tanárok csorgathatják rá a nyálukat. A kört Niall zárta, ő ült mellettem. Szőke haja picit kócos volt, és még vízcseppek csillogtak benne, tehát valószínűleg nemrég érkezhetett. Egy zöld pulcsi volt rajta, amit elég sokszor láttam rajta, gumis ujja picit kinyúlt volt már, valószínűleg azért, mert mindig a pulcsijai ujjába dugdosta a kézfejét, ha ideges volt. Sötétkék szemei csak úgy világítottak sápatka arcán, ahogy rám nézett. Közben a harmadik muffinját rágta csak azóta, mióta itt vagyok. Mert igen, Niall nem volt az a karcsú, edzett pasi, de nem hiszem, hogy ez annyira zavarta volna. Talán úgy vélekedett, hogy nem fogja abbahagyni kedvenc tevékenységét, az evést, pár plusz kiló miatt. Niallt öt-hat éve ismerem, Louis révén. Az ő barátai voltunk mindketten, és szép lassan közös baráti társaságba kerültünk. Most gyógytornászként dolgozik, de mindig is jobban szeretett zenélni, dalokat írni, énekelni, de az az album, amit tavaly adott ki, nem hoz annyit, hogy meg tudjon élni belőle. Többször is szerződtették volna, viszont nem akarta. Azt mondta, neki nem kell, hogy bárki is megmondja mit csináljon, és hogyan. Nagyon tehetséges, láttam már játszani élőben nem egyszer, saját dalokkal, és egyszerűen fantasztikusak. Képtelen vagyok elképzelni, hogy azt a sok szerelmes dalt ő írta, akinek amióta ismerem, nem volt senkije. Egyébként nem tudom, hogy miért, mert nagyon aranyos srác azzal a szöszi fejével meg a kék szemeivel.