A majdnem rokon (18+)

Megtegyem?

Haza érve még vagy tíz percig ültem a kocsimban és csukott szemmel próbáltam felmérni a károkat az épp elmémben mert az tuti hogy épp eszű ember nem megy ebbe bele. Kizárt dolognak tartottam hogy csak azért reagáltam volna rá így mert ő Mark. Sokkal valószínűbb hogy épp agyvérzésem vagy agydaganatom van. Össze szedtem magam és kiszálltam a kocsiból. Ajtót nyitottam és beléptem a stúdióba. Épp be akartam csukni az ajtót amikor Mark ugrott be a résen. Becsapta maga mögött az ajtót és a kulcsot elfordítás után kivette és zsebre vágta. 

- Beszélnünk kell Kamy. Elegem van abból hogy állandóan lerázol. Felmegyünk , leülünk és megbeszéljük az egészet. - mondta komoly képpel

- Felejtsd el - néztem rá hitetlenkedve

- Kamy felnőtt emberek vagyunk. Meg tudunk maradni egy légtérben anélkül hogy egymás nyakának ne ugranánk - na igen... én nem is ilyen fajta egymásnak ugrástól tartok de nagy levegőt véve elindultam föl. A napaliba érve ledobtam magam a fotelba a kanapéval szemben. Mark körül nézve leült a kanapéra majd a szemembe nézett

- Nem akarom ezt csinálni Kamy - mondta nagy sóhajjal kezdve - Tudom hogy elkúrtam , tudom hogy megbántottalak és tudom hogy engem hibáztatsz amiatt aki veled történt . Hidd el , mióta tudom... - nagyot nyelt - mióta tudom én is magamat hibáztatom. De azt is tudom hogy ez, ez itt köztünk soha nem csak szex volt. Akarod tudni mit mondtam Apádéknak? - némán bólintottam . - Elmondtam nekik hogy szeretlek mióta rájöttem mit is jelent ez, hogy mikor gimisek voltunk alakult valami de kegyetlenül elbasztam , hogy azóta is csak téged kereslek minden nőben akivel valaha találkoztam, de soha még csak hozzád foghatóval se találkoztam. Elmondtam nekik hogy mennyire haragszol rám és hogy valószínűleg minden másodpercben ellenkezni fogsz velem amíg be nem bizonyítom neked hogy mit is jelentesz valójában. - közelebb hajolt - Elmondtam azt is hogy te vagy az a nő, akivel le akarom élni az életem, és akit feleségül akarok venni. 25 évem alatt csak kerestem és kerestem de közben nem  vettem észre hogy már évek óta megtaláltam aki nekem kell. 

Némán ültem és próbáltam megemészteni amit mondott. Nem tudom hihetek e neki. Egy részem csak arra vágyik hogy igaz legyen és beteljesedjen az aminek öt éve kellett volna. Másik énem, az aki próbál védeni nem hiszi hogy igaz lehet. 

- Mark - kezdtem halkan - én nem hiszem hogy ebből valaha is lesz valami. Túl sok minden történt, túl sok... csak túl sok.

- Mit tegyek? Mit tegyek hogy bebizonyítsam? Mit szeretnél tőlem? Megteszek neked bármit , csak kérlek ne azt kérd hogy hagyjalak mert arra nem vagyok képes Kamy. Öt éve álmodozom erről , rólad. Nem tudom többé semmibe venni a szívemet. - felállt és a lábamhoz térdelt. Megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett. - Mondd mit tegyek? 

- Mark - leheltem. Felül kerekedett a reménykedő felem - Csókolj meg!

- Micsoda? - kérdezte mint aki teljesen már válaszra számított

- Kérlek, sőt, könyörgöm hogy csókolj meg - és mint aki most értette meg mit is mondtam előbb felugrott felkapott engem is és a magasba emelve csókolt mintha az élete múlna rajta. Kezei útjára indultak miközben magához szorítva tartott. Tuti lesz holnapra pár lila foltom de ez érdekelt a legkevésbé .Leugrottam a karjából és a pólója szegélyéhez nyúltam miközben a legkevesebb ideig szakítottam csak el a számat tőle. Ott állt előttem félpucéran és , oh édes istenem de jól néz ki. Ajkai elindultak a nyakamon és szó szerint felfalva a bőrömet haladt lefelé.

- Remélem nem szereted ezt a pólót - mondta de mire felfogtam vagy reagáltam volna már tépte is el és szaggatta le rólam. Újra felkapott és a szoba ajtó felé indult velem. - biztos vagy benne? - kérdezte mielőtt belépett volna. Bólogattam, de nem volt elég neki - Kamy, várj - lihegte - Hallanom kell. Mondd kérlek. Biztos vagy benne? Mert ha oda belépek nem fogom többet megkérdezni, nem leszek többé a jól nevelt srác. Tudnom kell . Biztosan ezt akarod?  

- Igen - alig hallhatóan, szinte csak leheltem a szavakat de ez is elég volt neki. Belépett a szobába és az ágyra dobott. Másodpercek alatt vetkőztetett fehérneműre és újra magamon éreztem kemény izmait. Édes istenem mennyei érzés. Ajkai vándoroltak a testemen, nyakamtól a hasamig végig csókolta minden egyes centimet majd haladt lefelé tovább. Végig csókolt míg fejemet nem vesztettem teljesen. Az orgazmus teljes erejével robbant bennem ami ahelyett hogy csillapította volna a vágyat csak tovább növelte. Elkaptam a haját és fölhúztam a száját az enyémhez. Csók közben már teljesen levetkőztettem és teljesen készen álltam végre. Felröppent az ötlet hogy átvegyem az irányítást és fölülre kerüljek de évek óta először kívántam hogy azt tegyen velem amit csak akar. Lábaim közé helyezkedett, lenyúlt és ujjai már bennem is voltak. 

- Oh Babám annyira kész vagy - kihúzta az ujját és miközben lenyalta róla izgalmam bizonyítékát közben belém nyomta magát. Hirtelen méretétől elakadt a lélegzetem és felszisszentem. Azonnal megállt és mozdulatlanná dermedt - fáj? - kérdezte aggódó tekintettel? 

- Istenem dehogy. Csináld kérlek. - lihegtem. Lassú tempóval kezdett de nem sokáig bírta türtőztetni magát. Hamarosan olyan tempóval mozgott hogy az ágyam a falat verte mindent mozdulatnál . Az ágy ritmusos kopogásával együtt lihegtem fejemet vesztve már harmadszor. Mark könyörtelen tempójával és szája és ujjai folyamatos ingerlésével újra készülődik bennem a robbanás. Izmai megfeszüléseiből tudtam hogy nemsokára ő is a csúcsra ér. Ajkaimat  a nyakára tapasztottam és szívni kezdtem. Hangos nyögésekkel értünk a csúcsra együtt. Lihegve omlott rám teljes súlyával és életemben először megnyugtatónak éreztem azt hogy szó szerint maga alá temet valaki. 

Ott és akkor tudtam, hogy elvesztettem a harcot magammal szemben. Ott és akkor tudtam, hogy reménytelenül szeretem történjék bármi is...