A majdnem rokon (18+)

Szeretem! De megtehetem?

Megtettem. Megtettük. Hogy tehettem? Nem tehetem ezt. Nem lehetek vele. Vagy mégis? Hajnali három óra. A mellkasán fekszem és ritmusos szuszogását hallgatva azon agyalok mi lesz ebből? Van vele jövő? Hihetek neki? Félek, Ez az igazság. A telefonom rezgése riasztott fel gondolataimból. Lassan lekúsztam róla és kivonultam a konyhába. Luke sms-t küldött. 

 Luke: Gondolom mostanra végeztetek, csak azt akarom hogy tudd, mi mind támogatunk. Öt éve nézem hogy teszed tönkre az életed, légy azzal akit igazán szeretsz. Mark tényleg szeret húgi, jár neked a boldogság.

 Potyogtak a könnyeim ahogy az üzenetet olvastam.

Kamy: Nem tudom megtehetem e. Nem tudok bízni benne, vagy inkább nem merek. Nem tudom. Félek, hogy belemerülök és nagyobbat fogok koppanni mint valaha? Tönkre fog tenni ha nem működik. Olyan nehezen álltam föl. 

Luke: Bízz benne egy kicsit. Megtette az első lépést, elmondta a családnak. Engedélyt kért apádtól és tőlem is. Aztán elmondta neked is mit is érez valójában. Most rajtad a sor adj, egy esélyt magatoknak különben bánni fogod ezt te is tudod. 

- Hát te mit csinálsz itt hajnali negyed négykor? - Mark hangja szakított ki a gondolataimból. - csak nem a bátyád? 

- Honnan tudtad? - mosolyogtam

- Tudtam hogy keresni fog, ahogy azt is, hogy tudja ha jól sikerül a vallomás itt leszek egy ideig, bár meg kell vallanom álmomban se mertem volna gondolni hogy ilyen jól sikerül - az utolsó szavakat már súgta a fülembe. - menjünk és élvezzük még egymás... társaságát  vagy most akarod megbeszélni?

-Hát igazából... - kezdtem 

- Na gyere te - húzott magához. Puszit nyomott a fejem búbjára és leült a kanapéra velem az ölében. - akkor beszélgessünk. Mit szeretnél tudni? gondolom kb három millió kérdés van a kis fejedben - jól ismer meg kell hagyni

- Mit jelentett ez Mark? - kérdeztem félénken 

- Kérdés az hogy neked mit jelentett. Mert számomra egyértelműen azt jelenti hogy mostantól csak és kizárólag az enyém vagy, azt jelenti hogy nincs többé női dominancia, nincs lekoptatás, nincs három hónap után lapátra teszlek és végképp nincs többé egymás kerülése. Mostantól minden egyes nap látni akarlak minden nap csókolni foglak és minden egyes nap az enyém leszel. Csak az enyém. - még a félhomályban is láttam ahogy izzik a tekintete. - most te jössz cicám.  Döntened kell. Velem akarsz lenni?

- Igen, csak veled - gondolkodás nélkül csúsztak ki a szavak a számon. 

- Helyes. Most pedig hogy ezt tisztáztuk jöhet a móka - bele csókolt a nyakamba úgy hogy még a lélegzetem is elakadt.  

- Várj, dehát még annyi mindent akartam megbeszélni. -nyögött egyet, de leállt a csókkal és a szemembe nézett

- Hallgatlak 

- Hogy fogjuk ezt megoldni? 80kmre lakunk egymástól és neked ott a meló, nekem itt a stúdió és a meló. Nem is fogunk találkozni. 

- Te egyértelműen nem költözhetsz hisz a stúdiód itt van a lakás alatt szóval én költözöm hozzád. Innen még közelebb is lesz a cég és amúgy is rengeteget dolgozom otthonról . Probléma megoldva. 

- Várj mi? Ide akarsz költözni? Hisz még csak most jövünk össze, nem is láttuk egymást öt éve, nem tudsz rólam szinte semmit . Ez őrültség. - el se hiszem

- Már miért lenne ez őröltség? Szeretlek oké? És te is szeretsz. Arról meg hogy nem is ismerjük egymást csak annyit mondanék, hogy akkor minden bizonnyal egy másik csajt lestem ki a tesi öltözőben négy éven keresztül amíg gimibe járt, amúgy szerintem tök jó ötlet volt hogy mindig elvonultál a sarokba öltözni hogy ne lásson senki csak épp arra nem figyeltél hogy az udvar egy pontjáról tisztán látni mindent. Mondd hogy még megvan az a kis vörös csipkés bugyi. Már akkor csak azon járt az agyam hogy fogom rólad letépni. - hogy mi? Emlékszem arra a bugyira. 17 évesen a szülinapomra leptem meg magam vele. Az volt az első szexi bugyi amit magamnak vettem. Akkor jöttem rá mennyire imádom a csipke fehérneműt. 

- Mark ez... - kezdtem de a szavamba vágott

- Csak semmi Mark, mondd Kamy Szeretsz engem? - szeméből olyan szeretet  sugárzott , hogy hatalmasat dobbant a szívem.

- Igen, de.. 

- Nincs de. Szeretsz engem, én is szeretlek téged, és ez a lakás bőven hatalmas két embernek. Ami azt illetni egy három gyerekes család kényelmesen elférne, már amennyit láttam belőle - szó se róla igaza volt a lakás kérdésben. Hatalmas lakás a háromnegyedét nem is használom és tuti ki nem vettem volna ha nem a stúdióval együtt adták volna.  

- És az udvart még nem is láttad - mosolyodtam el. Ekkora már mindketten tudtuk hogy nyert ügye van. Össze fogunk öltözni. Te jó ég.