A majdnem rokon (18+)

Mekkora szemét!

Csőbe húzott, méghozzá a saját tervemmel. Ha nem lennék ennyire pipa rá el kéne ismernem hogy ez bizony szép volt. De most ... Most nem tudok másra gondolni minthogy fél órán át össze leszel zárva vele egy nagyon kis helyen. Na ebből a szarból hogy fogok kimászni? 

Persze esélyem se volt nemet mondani rá. Victoria gyorsan pakolt kaját neki is és nekem is mondván akkor már nem jövök vissza hanem egyből haza megyek. Mire észbe kaptam már épp beült mellém a kocsiba. Elmondta a címet és már indultam is. Felhangosítottam a zenét és minden erőssel próbáltam nem az autót betöltő illatra koncentrálni. Ugyan azt a parfümöt használja azóta is. Mindig imádtam az illatát. Annyira férfias, fűszeres de mégis édes, el se tudnám máson képzelni ezt az illatot. Ez annyira ő. 

- Még itt sem vagy hajlandó beszélni velem? - szakított ki a gondolataimból 

- Mit akarsz mit mondjak? 

- Benne vagy a régi játékunkban? - kérdezte pajkos mosollyal

- Kérdezz! - reménykedtem benne hogy pár kérdéssel megúszom. Régen sokat játszottunk ilyet. 10 kérdés 10 őszinte válasz. Ha hazugságon kapnak akkor büntetésből bármit meg kell tenned amit a kérdező akar. 

-Miért kerülsz ennyire? És itt most emlékeztetnélek a játék büntetés részére - pontosan tudtam hogy ez lesz az első kérdés így válasszal is készültem

- Igazad van, kerültelek . De csak azért mert arra az énemre emlékeztetsz akit szeretnék elfelejteni. Aki a gimi alatt hiszékeny és gyenge volt. Akit össze törtek mert nem volt elég okos hogy védje magát. - na ezen töprengj szépen, addig remélem oda is érünk. Ez a válasz épp elég konkrét volt hogy elhiggye de épp elég ködös hogy ne értse.Magamban mosolyogva vezettem tovább és számoltam vissza a perceket mikor megszabadulok tőle. Percek óta csak ül és maga elé bámul. Jobban nem is alakulhatott volna mikor hirtelen felém kapta a fejét és megszólalt

- Második kérdés - A picsába ! Csak nem tud békén hagyni - Rám céloztál mikor azt mondtad régen sok hülyeséget szerettél? 

- Már miért beszéltem volna rólad? Eleve a kérdést sem értem. Hogy szerettelek volna téged? Hisz te mondtad mindig, én vagyok az idegesítő majdnem rokon vagyok aki mégsem az. - miközben elhagyták a számat a szavak a szívem amit hét éve elzárva tartok előle újból megrepedt. Szinte éreztem ahogy  a nagy nehezen behegesedő sebek újra felszakadnak. Mikor utoljára ezt mondta nekem épp azon vitatkoztunk mi történt vele hogy hirtelen ilyen bunkó lett holott odáig valami alakulgatott . Erre a fejemhez vágta, hogy hülyeséget beszélek, hisz én csak az idegesítő majdnem rokona vagyok aki mégsem az. Utána faképnél hagyott. Ez a mondat az agyamba égett. Épp szóra nyitotta volna a száját mikor hirtelen fékeztem a kerítése előtt. 

- Hát akkor szia, jó volt újra látni téged. Vigyázz magadra - hadartam gyorsan és olyan erősen szorítottam a kormányt hogy az ujjaim teljesen elfehéredtek. 

-Várj már egy kicsit. Legalább egy kávéra gyere be , tudom mennyire imádod a kávét és miattam nem tudtál inni ebéd után - mondta, nekem pedig végig futott  a hideg a gerincemen. 

- Köszönöm, de nem szükséges, majd otthon iszom egyet. - mondtam és továbbra is csak a kormányt bámultam. 

- Komolyan Kamy? Ennyire utálsz engem? Egy kávét sem vagy hajlandó meginni velem? -  pontosan tudta hogyha ezek után visszautasítom a kávét akkor hazudtam az első kérdésnél. Mekkora egy szemét...

Miközben a konyhában ültem és néztem hogy a kávét készíti nekem szemet szúrt valami 

- Te még emlékszel hogy iszom a kávét? - kérdeztem csodálkozva. Kevesen tudják de ha magamnak csinálom akkor : karamell öntet, kis kakaó por , kevés tejben elkeverve és melegítés után jöhet hozzá a forró kávé. 

- Persze, van még jó pár dolog amit sosem fogok elfelejteni - motyogta az orra alatt, de inkább nem kérdeztem rá. Tudni se akarom miről beszélhet.  

- Oké, harmadik kérdés . Hány pasid volt azóta? - meglepett a kérdése, de pláne a megfogalmazás. 

- Mióta? Mire gondolsz? 

- Ohh Kamy ne akard tudni mire gondolok - Válaszolta résnyire húzott szemekkel. - Szóval? Mióta nem beszélünk mennyi volt? 

- Volt 3 komolyabb , egy-egy évig tartottak, illetve pár futó kapcsolat de csak egy-két hónapig . Lassan egy éve pedig egyedül. Legjobb barátom a vibrátorom - szaladt ki a számon a túlságosan is magán jelegű információ. 

- Gyakran kéred a barátod segítségét? - kérdezte az asztal fölött előre dőlve. Mi? Az arcába akarta üvölteni hogy ez rohadtul nem tartozik rá, de helyette úgy gondoltam bele megyek a játékba. A régi szép idők emlékére. Jobb esetben úgyis újabb öt évig sikerül őt elkerülnöm . 

- Minden áldott nap, nincs nap orgazmus nélkül. Van hogy annyira ki vagyok éhezve hogy kétszer is előveszem. - mondtam pimasz mosollyal. Figyeltem ahogy egyre gyorsabban emelkedik és süllyed a mellkasa és úgy döntöttem ideje angolosan távoznom . Felpattantam és az ajtóhoz rohantam de elkapta a csuklóm mielőtt a kilincsért nyúlhattam volna. 

- Hova hova? - kérdezte rekedten. - még meg sem ittad a kávéd. 

- Sietnem kell , és nekem is bizonyára dolgoznod kell hisz azért kellett haza hoznom téged nem? - felvont szemöldökkel vártam a választ, de mikor megláttam a pajkos mosolyát már tudtam hogy átbaszta a fejem. Kirántottam a kezem a szorításából és elkezdtem püfölni a mellkasát. 

- Hogy te mekkora egy hazug pöcs vagy! - kiabáltam és csak ütöttem őt. Hirtelen elkapta mindkét csuklóm a falhoz szorított és a fejem fölött egy kezével összefogta a karomat. Nem tetszett ez a felállás. Nem bírom ha lefognak azt meg pláne nem ha felém akar kerekedni. A agyam kiabált hogy csinálj valamit, de az áruló szívem élvezte ahogy rám néz. Ismertem ezt a nézést. A tűz a szemében amit közvetlen a veszekedésünk előtt láttam most újra fellobbant és csak úgy pásztázta a testem. Leheletét éreztem a fülem mellett ahogy oda súgta 

- Milyen harcias lett valaki - borostája karcolta az arcbőrömet miközben keze felfedező útra indult az oldalamon fölfelé - Tudod Kamy cica , mióta az eszemet tudom csak erre vágytam - súgta majd a hajamba markolt magához húzta a fejem és megcsókolt. Pár másodpercig döbbentem álltam majd mikor résnyire nyitottam a számat birtokba vette és úgy csókolt mit még senki. A testem majd felrobbant , szinte lángolt érte és nem tudtam másra koncentrálni csak arra hogy annyi év ábrándozás után most végre megtörténik. Elindult a nyakamat csókolgatva lefelé mikor az agyam hátsó szegletéből beugrott egy kép: Előtte áll és köpi a szavakat. - Csak  az idegesítő majdnem rokon, aki mégsem az. 

Hirtelen erőt véve kirántottam a kezem a szorításából és a könnyeimmel küszködve rohantam a kocsihoz. Beindítottam a motort és már indultam is. Még láttam hogy a nevemet kiabálva rohan utánam de nem álltam meg. Csak hajtottam előre vissza se nézve...