A majdnem rokon (18+)

Nem hiszem el.

Eltelt egy hét a családi látogatás óta, Mark még mindig idegbeteg ha csak eszébe jut az öccse és az hogy szerinte ez volt a legnagyobb árulás amit testvér tehet a másikkal. Én egyszerűen nem értem ezt az egészet . Kétlem hogy Ben ennyire rosszindulatú és önző lenne. Öt évig hallgatta a siránkozásom, öt évig nézte hogy tönkre teszem magam , az életem, a testem, mindenem. Nem tudom elhinni hogy végig nézte mindezt csak azért hogy ne legyünk együtt Markkal. Nem értem, hogy ha ő tényleg az az ember akinek én gondoltam, ha tényleg az az ember akinek megismertem és megszerettem akkor, hogy tehette ezt. Ha viszont ő nem az az ember akinek eddig gondoltam, akkor hogy tévedhettem ekkorát? Mindenesetre ezt meg kell oldani. A család végre egyben van , erre jön egy újabb hülyeség ami tönkre akarja tenni. Nincs más megoldás, beszélni kell Bennel és meg kell ezt oldanunk. A ötlet megvan már csak valahogy meg kéne valósítani úgy hogy Mark ne akadjon ki teljesen. Ha együtt beszélünk vele akkor megint jön a vagdalkozás, de ha egyedül maradok vele Mark teljesen kiakad. Oké, nagy levegő és hajrá.

- Édesem? - kezdtem félve

- Hmm? - hümmögött fel e nézve a munkából

- Gondolkodtam az öcsédről - na erre már felemelte a fejét. - Figyelj, hallgass végig mielőtt kiakadsz vagy közbe szólsz légyszi - összehúzott szemmel nézett de lassan bólintott. - oké, szóval a család végre normálisan egyben van, de most itt van ez az egész Bennel amit meg kéne oldani. Beszélnünk kéne vele, illetve azt hiszem nekem kell beszélnem vele - láttam hogy nyitja a száját így gyorsan az ajkaira tettem a mutató ujjam - azt ígérted végig hallatsz - mérgesen de bólintott -  figyelj kicsim, Ben ... nem tudom mi van vele és veled de azt tudom hogy nem lehet vele beszélni ha te is ott vagy, és veled se lehet ha ő jelen van. Nem tudom és nem értem mi folyik köztetek, de az biztos hogy meg kell oldani. Öt év után végre helyre állt a család és nem akarom újra tönkretenni. 

- Kamy, nem tehetem ,nem engedhetem hogy az a barom egy szobában legyen veled úgy hogy nincs más a közeledben aki megvédjen tőle. Nem engedhetem hogy újra bármi történjen veled. Már elsőre se szabadott volna megtörténnie és mióta tudom csak magamat hibáztatom és fogom is életem végéig épp ezért nem engedhetem ezt újra. Ben egy sértett pasi aki bármire képes lenne azért, hogy az övé egyél. Bármire. - olyan meggyötört arccal nézett rám,  hogy teljesen megakadtam. 

- Mark, én ... figyelj kicsim, nem lesz semmi baj. Már nem az a lány vagyok aki 18 évesen voltam, erősebb vagyok és főleg okosabb. Nem hagyom magam bántani többé. Tanultunk belőle ugye? - tudtam hogy ezzel a kérdéssel nyert ügyem van 

- rendben - felelte fintorogva. Harminc percet kapsz vele kettesben.  Egy másodperccel se többet. HARMINC PERC - hangsúlyozta. eszembe se jutott vitatkozni, tudtam hogy ez a max amit ki tudok harcolni . Elővettem a telefonom és írtam egy üzenetet Bennek

én :   ~ Szia, beszélnünk kell, lehetőleg személyesen. 
Ben: ~ Nem vagyok hajlandó a pöcs bátyámmal egy levegőt szívi! - vennem kellett egy mély levegőt hogy ezt figyelmen kívül tudjam hagyni.  
én :  ~ Gyere el hozzám, itt tudunk nyugodtan kettesben beszélni. Mert ezt muszáj megbeszélni.
Ben: ~ Mikor? 
én :  ~ Egy óra múlva? 
Ben: ~ ott leszek.

Mark felnézve a telefonomból bólintott és elkezdte összepakolni a cuccait hogy addig átköltözik dolgozni szomszédos kávézóba. Nehezen és pufogva de végül egy gyors csók után elment de még az ajtóból vissza szólt 

- Látni fogom ha megjön és azonnal indítom a stoppert, fél órát kapsz Kamy, egy másodperccel se többet. - majd a választ se várta meg csak becsukta az ajtót és eltűnt. Egy mély levegőt vetem aztán gyorsan felöltöztem, merthogy én meg mindig csak egy bugyiban és Mark pólójában voltam amit pizsi gyanánt szoktam felvenni. Felkaptam egy rövid farmert és egy toppot majd a hajamat felkötöttem a fejem tetejére. Tudtam hogy nem lesz egyszerű dolgom de reméltem hogy meg tudom őket békíteni. Ben pontosan érkezett és egy kopogás után meg se várva hogy kiszóljak vagy ajtót nyissak már bent is volt a házban. Levágta magát a kanapéra mint aki évek óta ide jár, pedig nagyon figyeltem rá hogy soha senki ne jöjjön föl a lakásomra. Idegesen járkáltam miközben ő teljesen kényelembe helyezte magát. Az idő ketyegett. Az órára nézem ami szerint már csak 26 percem volt mielőtt Mark beront. Mert ha valamiben teljesen biztos vagyok, az az hogy 30 perc 00 másodperckor kivágja az ajtót és beront. 

- Figyelj Ben, meg kell ezt beszélnünk. Nem értem mi volt a bajod múlt héten de nem csinálhatod ezt, különösen nem a családomnál. 

- A te családod Kamy? Akkor nekem micsodák? - állt fel hirtelen , oké, ennyit a nyugodt beszélgetésről. A kanapé mögül néztem ahogy idegesen túr a hajába. - Öt évig hallgattam tőlem hogy mekkora szemét, mekkora pöcs, hogy tönkre tette az életed. Ennyit jelentett neked ez az egész? Egyszer megdug és el is felejtettél mindent? 

- Mit mondtál? - kiabáltam vissza hitetlenkedve - Ide figyelj Ben Tailor - vettem mély levegőt. - Semmi, ismétlem, az ég világon semmi közöd hozzá, hogy én mit és miért csinálok a bátyáddal. Ha csak azért lennék vele, hogy lefeküdjünk neked ahhoz se lenne semmi közöd. De ha már ilyen szépen kérdezted - néztem rá dühtől fröcsögve - Mark leült velem felnőtt ember módjára megbeszélni azt ami már öt éve húzódik. Leültünk és most először őszintén megbeszéltünk mindent. Tudod te mit jelent az? Mert a múltkori után rohadtul nem vagyok benne biztos hogy őszintén beszéltél velem öt hosszú éven keresztül, sőt egyre biztosabb vagyok abban is hogy miattad tartott ez öt kibaszott évig - a végén már kiabáltam. Mélyet sóhajtott és visszaült a kanapéra. 

- Ülj le kérlek. Ígérem mindent normálisan elmondok neked. - nézett rám könyörgőn 

- Hallgatlak

- Oké, igazad volt. Részben. Igaz volt hogy végig én mondtam neki azt hogy nem fogadja majd el a család, én mondtam neked hogy ő egy idióta aki sose szeretett és abban is teljesen igazad volt hogy én próbáltalak tőle távol tartani, de kérlek azt se felejtsd el hogy mennyire megbántott, hogy összetört, darabokra hullottál és őt nem érdekelte. Nem tudta mennyire szenvedsz mert gyáva volt, inkább választott azt hogy otthagy téged és össze tör minthogy kiállt volna értetek és felvállalta volna a család előtt mi is van köztetek. Igaza volt neki is - suttogta - önző indokaim voltak - csúszott közelebb. Az órára pillantva láttam hogy még 11 percem van mire Mark hazajön és kezdtem egyre jobban remélni hogy nem fog addig várni, de sajnos megígérte és be is fogja tartani

- Önző voltam Kamy mert nem akartam hogy vele legyél - még egyet csúszott felém amivel már a kanapé széléhez szorultam - Nem akarom hogy vele legyél, azt akarom hogy csak az enyém legyél. Öt évig dolgoztam azon hogy belásd ő nem neked való, már szinte a kezem között voltál amikor az az idióta rájött mivel kaphat vissza. - sarokba szorított és elkapta a kezem . Még 9 perc. - Az enyém kell hogy legyél Kamryn , hát nem érted? Ő nem érdemel meg téged. 

- Ben engedj el -  hangom határozott volt, de belül rettegtem. 

- Nem érted? Engem kell szeretned, csak engem. 

Olyan hirtelen történt minden hogy szinte fölfogni se tudtam. Ben megrántotta a kezem közbe valahogy maga alá rántott , én sikítottam és csapkodtam , ő próbálta leerőszakolni a nyelvét a torkomon, az ajtó kivágódott Mark egy tized másodpercre megdermedt majd mikor felfogta mi történik megindult az öccse felé, lerántotta rólam és a nappali másik irányába hajította. Lehajolt hozzám megnézni megsérültem e aztán megindult újra az öccse felé

- Te utolsó rohadt szemétláda, nagyon jól tudod mi történt vele, te ennek ellenére erőszakoskodsz, de esküszöm hogy nagyon megbánod. - Elkapta Ben nyakát és a falhoz szorította. Vérben forgó szemekkel nézett az öccsére és csak szorongatta miközben Ben kapálózva próbált kiszabadulni. 

- Mark - pattantam föl - Mark engedd el, még megfojtod - próbáltam lerángatni a karját de nem mozdult - Mark kérlek - zokogtam mire rám kapta tekintetét. Meglátta a szememben a rémületet mire egyetlen mozdulattal félre lökte az öccsét. 

- Takarodj - sziszegte rá se nézve. Ben feltápászkodott és elrohant. - Jól vagy? Bántott? Mit tett veled? - láttam rajta hogy újra elönti a düh így gyorsan hozzá bújtam 

- Nincs semmi bajom - suttogtam - már nincs.