A majdnem rokon (18+)

Családi vizit

Napok óta ki se bújtunk az ágyból. Mark minden képzeletemet felülmúlta, a teljesítménye egyszerűen elképesztő. Éveken keresztül álmodtam és fantáziáltam róla, minden magánakciómba őt képzeltem, de a képzeletem a valóság közelében sincs. 

Az első családi ebéd mióta hivatalosan is együtt vagyunk. Megmondom őszintén fogalmam sincs miért rettegtem tőle ennyire. Mikor oda értünk apuékhoz már mindenki ott volt. Luke, Dan és Emma már a kanapén ültek. Apa és Victoria a konyhában terítettek mikor beléptünk az ajtón. 

- Helló család megjöttünk. - szóltam úgy általánosságban, de legnagyobb meglepetésemre nem az válaszolt akire számítottam

- Szia Kamy - lépett elő Ben a szobából - rég találkoztunk édes

- Édes? - hallottam magam mellett a halk morgást? 

- Benny, hát te? Nem is szóltál hogy eljössz ma - öleltem meg. Sorra mentem és köszöntem mindenkinek egy puszival. Letelepedtünk a nappaliban beszélgetni amíg az ebéd el nem készül. 

- Na meséljetek gyerekek. - kezdte Luke vigyorogva

- Hidd el haver nem akarod hallani mit csináltam a húgoddal az elmúlt öt napban - vágta rá Mark pajkos mosollyal, mire vigyorogva és elvörösödve csaptam a combjára. 

- Mark nemár! - mosolyogtam majd a bátyám felé fordultunk - Az előzményekről azt hiszem többet tudsz mint én, de ha már itt tartunk egy kis bejelentenivalónk van. Ami azt illeti összeköltöztük - mondtam ki gyorsan majd körbenéztem. Döbbent vagy rosszalló arckifejezésekre számítottam helyette csak bólogató és mosolygó arcokat láttam. Kivéve Ben, aki keserű képet vágott de mikor észrevette hogy figyelem erőltetett mosolyt villantott felém. 

- Örülök hogy végre boldognak látlak titeket kicsikéim - szólt Victoria amivel el is vonta a figyelmem Benről. Ebéd közben arról beszélgettünk hogy mit és hogy fogunk megoldani és hogy mennyire jó hogy végre normális időközönként fognak látni mindkettőnket. Ebéd után szétszéledtünk. Dan elment a barátnőjéhez, Emma elvonult tanulni Luke és Anne hazamentek mert Anne már igencsak görögdinnyecsempész állapotban van , ahogy mondani szokta , és nagyon elfáradt. Ben, Apa és Vicky a konyhában kávéztak mi meg a kanapén összebújva beszélgettünk. 

- Kicsim... - kezdtem eltűnődve - szerinted Ben nem fura kicsit? Mióta megjöttünk olyan furán néz ránk. Bármit mesélünk csak fintorog. Öt éve már hogy kialakult köztünk egy szoros baráti kapocs de még sose láttam ilyennek. Nem értem 

- Én igen. - mondta morogva

- Hogy érted hogy te igen? Érted miért ilyen vagy láttad már ilyennek? 

- Mindkettő igen - fordult újra felém - figyelj édesem, Ben mindig ilyen volt ha arról beszéltem neki mit érzed irántad. Ő sose támogatta hogy bevalljam neked és sokáig azt hittem hogy a család miatt és épp ezért nem is mondtam el anno neked. Meggyőzött hogy nem tehetem ezt a családdal, de miután mi ... szóval miután nem beszéltünk egymással ő elkezdett feléd közeledni és a bőröd alá férkőzni. - szeme lángolt a dühtől de nem értettem miért

- Ugyanmár Mark . Ben nem olyan. Nem tenné tönkre a bátyja szerelmi életét csupán szórakozásból - mosolyogtam rá, hisz Ben már olyan mint egy legjobb barát nekem

- Kamy nem legyél naiv, persze hogy nem szórakozásból hisz ő - kezdte de ekkor bejöttek apáék. 

Már vagy húsz perce beszélgettünk mikor hirtelen beugrott hogy én nem is ittam kávét ebéd után. Ez súlyos, súlyos probléma. 

- Megyek főzök egy kávét - mondtam Markra mosolyogva mikor elkapta a kezem felállás közben

- Majd én megcsinálom neked - mozdult de megfogtam a vállát és vissza toltam a fotelba.

- Maradj édes és áradozz rólam - nevettem és kimentem a konyhába. Nincs is jobb mint egy jó kotyogós így hagytam az automata gépet és elkezdtem tölteni a kotyogós kávéfőzőt. Épp feltettem a tűzhelyre mikor nagy nevetést hallottam, de nem láttam őket a konyhából. Annyira nagy megkönnyebbülés hogy a család is ilyen jól kezeli a dolgokat. Elképzelni nem mertem volna, hogy szinte természetesnek  veszik azt hogy mi együtt vagyunk. Gondolataimba merülve bambultam magam elé mikor megéreztem a kezét a csípőmön. Fura volt az egész mert nem volt az a bizsergés ami szokott, de mikor a fülemhez hajolt és belesúgott...

- Végre csak kettesben - csókolta a fülem tövét Ben, mire hirtelen megfordultam és löktem rajta egyet.

- Mi a francot csinálsz?! - mordultam rá elfojtott hangon - Normális vagy? A bátyád barátnője vagyok te nem idióta. 

- Barátnő, na persze. Használ egy darabig aztán eldob mint egy ócska rongyot. Hát nem értetted még nem édes? Itt én vagyok az aki akar téged, akinek te vagy minden vágya. Ő csak meg akar dugni párszor aztán szépen ejt mint azelőtt is. De én.. én mindent megadhatnék neked - markolt bele a csípőmbe olyan erősen hogy az már fáj

- Engedd el mielőtt itt helyben tépem ki a karod te rohadék - rántotta el őt Mark. A lendület amivel maga felé rántotta akkora volt, hogy a csípőmet markoló Ben hanyatt esett és rántott magával engem is. A fejem hatalmasat koppant az asztalon majd a földre zuhantam. Hallottam hogy veszekszenek fölöttem de nem tudtam kinyitni a szemem. Mire magamhoz tértem már ott volt fölöttem az egész család és épp Mark ordított hogy valaki hívja már a mentőket

- Hagyd őket. Van elég dolguk nélkülem is, estem már ennél nagyobbat is. - mondtam lassan 

- Hál istennem kicsim - sóhajtott apa és Markkal együtt felhúztak a földről. A kanapén feküdtem miközben azt hallgattam hogy Ben arról beszél hogy véletlen megbotlott és magával rántott engem is mikor ösztönösen meg akart valamiben kapaszkodni. -Ha nem szorítottam volna Mark karját biztos hogy nekiugrik az öccsének. 

Eltelt két óra az asztal lefejelése óta, mindenki szétszéledt így hárman maradtunk a nappaliba. Mark, Ben és én. 

- Te rohadék ezért tömted a fejem azzal egész végig hogy a család sose fogadná el mert magadnak akartad?! Milyen testvér vagy te? Tudod te milyen fájdalmat okoztál ezzel? Tudod te mit tettél vele? - morogta Mark Bennek tompított hangon

-És te tudod milyen fájdalmat okoztál neki? Gyáva voltál és inkább elfutottál tőle minthogy küzdöttél volna érte. Nem érdemel meg téged és ezt be is fogom bizonyítani - vágta oda azzal felállt és elviharzott.