Ekkora változás?!

Szeptember 12.

Ez a hétvége egy örök emlék marad számomra, ebben teljesen biztos vagyok. Az osztályomnak hála, a sulikezdés óta nem volt egyetlen egy olyan napom sem, amikor egyedül éreztem volna magam, vagy esetleg egy perc unatkozásra szánható időm is lett volna. Nagyon örülök, hogy egy ilyen befogadó és kedves osztály tagja lehetek, ezt már nyíltan kijelenthetem.

Mivel ma vasárnap van, és én már pénteken megtanultam mindent a jövő hétre (év elején még szerencsére nincs olyan sok tanulnivaló), így a hétvégém teljesen szabadnak volt mondható.

Tegnap reggel a lányokkal Míráéknál találkoztunk és elmentünk a plázába. Amolyan lányos, kibeszélős délelőttöt tartottunk, amit egy Mekis ebéddel zártunk le.

Éppen hazaértem és pihenhettem volna egy kicsit is, amikor megcsörrent a telefonom. Boldog voltam, mert jó volt a délelőtt, de azért kimerült is, mert egy kemény hét állt mögöttem a suli mögött. Nem volt kedvem hülyeségekkel foglalkozni, és úgy voltam vele, hogy most először elutasítom azt, aki hív és otthon maradok. Aha... ez tartott úgy 10 másodpercig, amíg meg nem láttam, hogy a telefonom a ,,Boldi,, név villogott. Boldogan felkaptam.

- Szia, csajszi! - köszönt bele a telefonba.
- Szioo!
- Ott leszek nálatok 3 perc múlva. Van kedved eljönni velem valahova?
- Persze.
- Oké, gyere le!
- Rendi, sziaa!
- Szia!

Mielőtt elindultam volna lefelé, gyorsan dobtam egy üzenetet a lányoknak, h ,,Elmentem Boldival talizni, majd jelentkezem,,
Az üzenet elküldése után, rohantam is le a lépcsőn, aztán kimentem a ház elé. Ahogy kiértem a kapun, láttam, hogy az utca végén közeledik. Akaratlanul is elmosolyodtam a látványától, aztán odafutva hozzá, a nyakába ugrottam.

- Mi ez az üdvözlés, csaje?
- Hát... talán nem tetszik? - kérdeztem félve.
- De nagyon is - mosolyodott el és egy homlokpuszit adott. Egy HOMLOKPUSZIT!!!! Wááá.

Elindultunk, és útközben beszélgettünk.

- Hova megyünk, Boldi?
- Hova menjünk, szivi?
- Hmm... nekem mindegy.
- Oké, mozi? - pillantott rám kérdőn.
- Benne vagyok - feleltem és már a telefonomon néztem is a mozi honlapját, hogy mi megy. - Háromkor kezdődik egy dráma, fél négykor romantikus, négykor pedig horror, de arra nem megyünk, mert félek. Melyik legyen?
- Gyere a romantikusra! - rámpillantott, én pedig elvörösödtem.
- Oké. Akkor még van egy óránk. De jegyet is kell venni.
- Menjünk oda - mondta, és megfogta a kezemet. A hasam tele volt pillangókkal, és nagyon nagyon boldog voltam.

A moziban megvettük a jegyeket, és a nasit is, majd beültünk a terembe.

A film alatt Boldi végig fogta a kezemet, én pedig a vállára hajtottam a fejemet. A boldogság melegsége szétáradt a testemben és végigmosolyogtam az egészet.

Amikor vége lett a filmnek, kimentünk a plázából, miközben végig egymás kezét fogtuk.

Majd a pláza elé kiérve, megfogta a derekamat és közel húzott magához. A másik kezével végigsimított az arcomon, amitől elmosolyodtam. Hogy végül ki csókolt meg kit, azt nem tudom, de az biztos, hogy számomra ez egy felejthetetlen pillanat lesz. Ott álltunk ketten, a tűző napsütésben, egy romantikus film megnézése után, és így jöttünk össze. Mindketten ezt akartuk. És abban a pillanatban csak egy dologban voltam nagyon biztos, mégpedig abban, hogy nagyon szeretem.

Ezzel a mi történetünk a pláza előtt kezdődött el. Nem tudom, hogy hány percig csókolóztunk. Talán csak egy, de lehet, hogy 20. Egyáltalán nem tudom eldönteni. De amikor továbbmentünk, biztos voltam, hogy eddigi életem során, ekkor voltam a legboldogabb. Abban a pár percben.

A mozi után elmentünk egy parkba, ahol egy padon ültünk. Nem csináltunk semmi különöset, csak ültünk ott. Ketten. Egyedül. Csak mi, ketten. Először mellette ültem, aztán ölében és beszélgettünk és csókolóztunk. Nagyon boldog voltam.

Este nyolc óra volt, mire hazaértem. Vacsi után, pedig felmentem a szobámba, és a telómra nézve megállapítottam, hogy itt még nincs vége, mert a lányoknak is el kell mesélnem ezt A délutánt. A nagybetűs délutánt. Így hát az ágyamra leülve videóhívást kezdeményeztem, majd elmeséltem nekik az egészet úgy, ahogy történt. És annyira boldog voltam, hogy velem örülnek, nagyon aranyosak voltak.

Amikor fél tízkor letettük a telefont, felléptem Facebook-ra és, ami először megjelent a falamon az az alábbi volt: ,,boldizsarvagyok állapota a következőre módosult: kapcsolatban,, Ezt látva rögtön elmosolyodtam és én is átállítottam az állapotomat. Egy jó éjszakát üzenetet írtam a barátomnak (🥰), aztán lefürödtem és elmentem aludni.

Ma a tegnaphoz képest nem volt semmi különös, csak Lizával mentünk ba a városba, mert kinézett egy cipőt a neten és azt akarta megvenni, és fagyiztunk is.

Viszont már éjfél van és holnap suli, úgyhogy elmegyek aludni. Érdekel, hogy mit reagálnak holnap a többiek a Boldival való kapcsolatunkra.

Elnézést kérek Mindenkitől, amiért rég volt rész, csak nem volt motivációm. De most már folytatni fogom a könyvet, és megpróbálok gyakrabban részthozni. Ha tetszik, akkor kérlek vote-oljátok, hogy minél több emberhez eljusson. Köszönöm!