Piros csipke

Öt

Holdújév

- San Lang, jön hozzánk valaki? – húzta fel szemöldökét Xie Lian, mikor meglátta mennyi mindennel készül kedvese.

- Nem. – odahúzta magához egy könnyű szájrapuszira, majd visszafordult a tűzhelyhez.

- Akkor...ünneplünk valamit?

- Olyasmi. – mosolygott.

- El fogod mondani?

- Igen.

- Qinxuan már átküldte az új dalaidat... – mondta pirulva. San Lang elmosolyodott, de csak rázta a fejét. Xie Lian inkább elindult teríteni.

Mint mindig mennyei volt minden, amit kedvese csinált. Mégsem értette.

- San Lang. Elárulod végre?

- Mától vagyunk hivatalosan egy pár. – mosolygott. Xie Lian értetlenül bámult rá.

- Mától? És az elmúlt négy hónap csak amolyan előszó volt?

- Gege mondhatja így is.

Xie Liant váratlanul érte a megvilágosodás, eltátotta száját. Döbbenetében hirtelen nem is jöttek a szavak, de csak összeszedte magát. – San Lang! Te számoltad hányszor voltunk együtt és most lett meg a nyolcvanhat?!

- Röviden, igen.

- Értem. – maga elé bámult. Elhatározásra jutott. Ő is tud ilyet.... ilyen pimaszságot! Jutott eszébe a szó. – Mindjárt jövök! – felpattant és hálószobájukba ment. Akkor ő is előveszi, neki tartogatott ajándékát, persze félt, hogy mit szólna, de ha így állunk...

San Lang megijedt, ahogy szerelme felpattant. Olyan elszántság ült ki arcára, hogy az már félelmetes volt. Utána akart menni, de azt mondta mindjárt jön. Mindjárt...

Furcsa zajokat hallott. Értetlenül húzta össze szemöldökét. Xie Lian állt meg előtte, piros, csipke fehérneműben, ajkai is pirossal voltak kihúzva.

- Én is készültem, igaz nem úgy ahogy te. – mosolygott rá, majd leült az asztalhoz enni. San Langon volt a sor, hogy keresse a szavakat. Xie Lian minden ruhában tökéletesen nézett ki, de ebben! San Lang nagyon nehezen állta meg, hogy az ünnepi vacsora az asztalon maradjon és ne Xie Lian legyen a főfogás helyette.

- Így akarsz enni?

- Ha te mondhatsz olyanokat én ehetek ebbe, hiszen ünnep van...

Xie Lian ugratja. Őt bámulta miközben egy méretes adag ételt tolt a szájába. Végig húzta hüvelykujját alsó ajkán, hogy aztán leszopogassa róla a szószt. San Lang nagyjából eddig bírta. Felállt, megfogta Xie Liant és a nappaliig húzta, tovább amúgy sem jutottak volna.

- Na, de San Lang! Az ünnepi ebéd!

- Már tálaltad!

- Mm...finom lesz.

Elmerültek egymásban. Xie Lian belebámult szerelme arcába. Zavarta a szemkötő, most, valamiért. Le akarta venni, de San Lang megfogta csuklóját, nem túl erősen.

- Ne.

- De.

- Nem szép.

- Jó.

- Nem hagyod annyiban?

- Nem.

San Lang sóhajtott, majd hagyta, hogy Xie Lian levegye a sötét anyagot. Elfordította szemét, hogy ne lássa, Xie Lian arcát, miközben rongálódott szemét nézni.

Xie Lian látta a sérült szemet, tényleg nem volt szép, de messze nem volt annyira vészes, mint ahogy San Lang állt hozzá. Közelebb hajolt és megpuszilta a sérült szemhéjat. San Lang megdermedt. Óvatosan felnézett, Xie Lian visszanézett rá, mosolygott.

- Gyönyörű San Langom. Minden részedet szeretem, még azt is, amelyiket te a legkevésbé...

- Gege... 

- Shhh

Visszatértek ahhoz, amit elkezdtek. San Lang, ha lehetséges még szerelmesebb lett.