CSAK MERT NEKED FÁJT?

Bevallom

-Neked erre mégis mikor volt időd?-fordultam Marci felé.

-A terv az enyém volt, viszont másnak kellett megvalósítania, hogy ne legyen feltűnő, így rábíztam egy díszítő szakemberre.- mosolygott és odalépett hozzám, hogy letörölje a könnyeim. Észre sem vettem, hogy  a forró vízcseppek utat vágtak az arcomon.

-Köszönöm sikerült meglepned ezzel az ajándékkal.- hajóltam hozzá közelebb, hogy megcsókóljam. Meghatódtam, nem igazán kaptam másoktól ilyen ajándékot csakúgy. Nagyon tetszett a kis gyertyákkal és rózsákkal kirakott szív , amelynek a belsejében egy szírmokkal kirakott felírat állt, amely ezt tartalmazta: SZERETLEK MIA.

Hosszú csók volt, amit Marci viszonzott. Utána bekísért és töltött vízet, hogy vissza térhessek a meglepett állapotomból . Kedves tőle , megtudja melengetni a szívem. Szeretem, hisz tudja, hogyan forrósítsa fel köztünk az érzelmeket. Nem unalmas vele az életem és nem is szomorú, kiegyensúlyozott, jókedvű vagyok mellette, egyszerűen ragyogok, csak azt nem értem, hogy mégis miért jut eszembe folyton Tom és hogy olykor mért húz hozzá a szívem , amikor semmit sem kaptam tőle, nem tudtam magam nőnek érezni, érzelmek sokaságát ölte ki belőlem, az a vidám nő aki voltam sosem leszek többé egészen, elvett valamit és nem adta vissza, nélküle hiányosnak érzem magam. Inkább elvett, mint adott volna valaha bármit is. Tommal az érzelmeimhullámvasúton utaztak , de olyanon amely  többet volt lennt , mint fent. Adrenalinnal teli életem volt vele. Marcival ez más, szöges ellentétek, van időm magamra ,kellemesen érzem magam a társaságában, melegség tölt el ha a közelemben van, viszont nem okoz akkora adrenalint mint Tom. De vajon én  letudom így élni az életem vele? Vajon erre a csendre és nyugalomra vágyok egy életen át? Talán igen és csak azért kérdezem ezt magamtól, mert sok dolog történt velem mostanában, ebben a pár napban és idő kell, hogy feldolgozzam, elfogadjam. Bevallom néha nem tudom magam sem hová szaladnak a gondolataim és hogy mégis miért.

Egyre jobban gyengült el a kezem és a mély gondolataimból a földet érő pohár zajos darabokra hullása majd Marci hirtelen felkiáltása zökkentett ki.

-Mia! Jól vagy?-ugrott fel a székről Marci.

-Igen, ne haragudj csak egy fájdalmat éreztem az ujjaimban és véletlen elengedtem a poharat-hazudtam, mert nem akarom, hogy tudja mi az amin ennyire elgondolkodtam.

-Semmi baj. Nem lenne jóbb, ha picit lepihennél, kifáradhattál a pakolás során.-fogta meg a kezem.

-Nem nem ,jól vagyok tényleg, már rendben vannak az ujjaim, ezt pedig feltakarítóm.-indultam el egy seprűért, amikor Marci óvatosan visszahúzott magához.

-Én megcsinálom, de ha valami baj van nekem elmondhatod, tudod jól, hogy megoldjuk bármiről is legyen szó, bízz bennem.-nézett mélyen  a szemembe. Majdnem elsírtam magam , mert ilyen helyzetben is velem van, nem hagyott magamra, amiért hálás vagyok és pont ezért nem érdemli meg azt, hogy ilyenekre gondoljak mellette. Meg sem érdemlem őt.

-Persze tudom, hidd el semmi baj. Elmondanám ha lenne valami probléma hisz szeretlek.-szipogtam végig közben probáltam mosolyt erőltetni az arcomra és nem arra gondolni, hogy hazudtam neki.

-Remélem is szerelmem, de nem kell sírnod ez egy pohár csak.-kacagta és megcirogatta az arcom. Nagy kő esett le a szívemről, hogy nem kételkedett bennem . Örülök, hogy a pohárra gondolt a sírásom okaként.

Marci elment seprűért én még mindig a széken ültem, amikor visszaért. Gondolataim temetése érdekében a lakáson kezdtem el gondolkodni.

-Kész. -végzett Marci a sepregetéssel.-Megyek kipakolom a kocsit.- indult az ajtó fele.

-Várj, segítek - kiáltottam utána és egy ugrással felálltam a székről.

-Nem engedem, hogy segíts és ne ellenkezz. -gyorsította fel a lépteit és tudtam esélyem sincs.

-Oké akkor csak nézem-mosolyogtam az ajtóban állva.-Holnap bemegyek veled dolgozni.

-Nem, szeretném ha itthon maradnál kicsit berendezni a lakást és pihennél, írhatnál listát mi kell még majd munka után elviszlek vásárolni. -állt meg velem szemben és adott egy puszit a homlokomra.