CSAK MERT NEKED FÁJT?

Út

  A kávé illata bódítóan hat rám. 

-A másik lakásban is ezt a látványt szeretném látni.-ölelte át a derekamat Marci majd egy puszit nyomott az arcomra.

-Ezt fogod látni mindig, olyan sokszor, hogy már eleged is lessz.-válaszolom és kitöltöm a kávét, amelynek karamella színe va.-A ruhád az ágyon van , oda tettem, hogy felöltözhess.

-Máris indulok főnökasszony , nehogy még a végen újra megkívánjam.-kaján mosoly ült ki az arcára mire én is elmosolyodtam.

Lassan nekem is fel kell öltöznöm legalább egy rövid nadrágba és egy pólóba, nem szeretnék egy köntösbe utazni. 

Felöltöztünk mind ketten és a kávénkat is megittuk. Szomorú volt a kiköltözés, hisz szerettem a lakásomat. Kicsi volt ugyan de takaros, senkivel nem cseréltem volna le de Marci rávett, hogy költözzünk össze. Az elején abszúrdnak tűnt de annyira sokat emlegette, hogy kíváncsi lettem, milyen lehet vele együtt lakni egy húzamosabb ideig. Igaz, hogy sokat volt nálam Marci de az mégsem olyan , mint amikor valakivel egy fészekben laksz. Hisz anyukám sokat mondta, ember társát lakva ismeri meg. Réginek régi mondás de sokat gondolkodtam rajta és arra jutottam van benne valami igazság. Ez lehet a kapcsolatunkban egy újabb lépcsőfok is.

Ahogy a cuccokat bepakoltuk a házam tulajdonosa is megérkezett, hogy végleg elvegye emlékeim házának a kulcsait, amiket nagy sóhajjal adtam át neki abban a tudatban, hogy valaki olyan kapja , bérli majd a lakást , aki lehetőleg annyira szerette, mint én.

Az út beszélgetéssel telt, vicceket meséltünk egymásnak és elképzeltük , hogy miket fogunk csinálni együtt az új lakásban . Azt is megtárgyaltuk, hogy miket veszünk még bele, mi hiányzik. A feszült hangulatnak nyoma sem volt, aminek rettentő módon örültem.Hiányzott mindkettőnknek egy, ilyen nap.

Útközben eszembe jutott, hogy elég késő lesz amire az autóból a lakásba bepakolunk, úgyhogy vettünk kaját, amit igazán nem bánok, mert  most nagy kedvem nincs főzni, eléggé fárasztó volt a pakolás.

-Megérkeztünk a világunkba.-fordult felém Marci miközben megállította az autó motorját, mosolygott és megfogta a kezem , majd a zsebéből kivett kulcsot a kezembe adta.- Nyisd ki te azt akarom.-adott egy puszit az arcomra majd kiszállt az autóból, hogy nekem is kinyíthassa az ajtót.

-Rendben, megtisztelő uram. -ugrattam picit ,mert nem mertem bevallani ,hogy pillangók kezdtek el repkedni a gyomromban akár egy kamasznak. Az ajtóhoz léptem majd a zárba illesztettem a kulcsot és elfordítottam. A zár kattant, mire én lenyomtam a kilincset az ajtó kinyílt és ami bent volt arra egyáltalán nem számítottam. 

-Úr Isten, ez nem lehet igaz.- kiabáltam hátra lépve kettőt.