Az életről tizenèves fejjel

Élet

Az életem szakaszait évszakokban éltem le.

Ültem a padon, merengve.
Mikor még csecsemő voltam, a fák virágoztak körülöttem,
S minden színpompás volt fölöttem.
Olyan voltam, mint egy zsenge hajtás, egy tavaszi bimbó
Vagy akár csöppnyi harmatcsepp, fűszálon ringò.
Gyenge, aranyos, ès ártatlan...
Én akkor még csak feküdtem
bágyadtan.

Mikor már kamasz lettem, a tavasz nyàrba hajlott, a szívem pedig egy icipicit sajgott. Érzelmeim ekkoriban
hullámoztak, mint a hideg, nyári tenger vize.
Hogyan is lehetne nyugodt egy tizenéves szíve?
Sok boldog emlékkel gazdagodtam,
A hűsítő árnyékban dinnyét falatoztam.
Nem volt semmilyen gondom,a nyàr olyan volt, mint a gyerekkorom.

Mikor felnőttem,
S felnőtt lettem minden megváltozott.
Komoly lettem, mint a szürke eső, s sokszínű, mint egy rőt, sárga lombù tölgy.
Olyan volt a lelkem, mint egy völgy - teljesen nyugodt.
Csak ültem a padon merengve,
S tűnődtem, hiù àbràndokat kergetve.
Arany lombù fàk hajoltak fölém, s a felnőtt élet gondjai gyűrűként tornyosultak körém.

Egyszercsak fázni kezdtem,
A padot jèg borította be. Semmilyen zene nem szólt a fagyos csendbe'.
A tájat puha takaròkènt borította be a hò,
S hajam ősszé fakult.
Az életem emlékezetes, àm nagyon rövid volt.
Elmùlt, mint a tèli fagy,
Mely mély nyomot maga után nem hagy.
A pad nélkülem üres lett örökre, De ott találtam rà életemben
Az apró örömökre.