Az életről tizenèves fejjel

Az Élet színpadán

Szólnak a fények, cikàzik a zene
Pezseg, habzik a sok esemény
A háttérből látszik valaki keze,
Az ő munkája a kusza cselekmény.

Tiszta őrület, szabad repülés,
Tele zuhanàssal, ütközèssel
Mégis, az egész egy ölelés
Megannyi veszélyes küldetéssel.

A szemet levenni a színpadról nem lehet,
Olyan gyors, pörgős a darab
Árnyak fogjàk kezük közé a fejet,
Mely olyan tisztán, édesen kacag.

Álarcok mozognak, táncolnak a szavak
Színes szárnyakkal repül a gondolat tova
S bár leomlanak lassan a falak,
Ott marad a díszlet aprócska nyoma.

Nézd, csak nézd ezt a színes színjátékot
Ehhez foghatót nem találsz máskor soha
Fogd meg, ne törd össze az ajándékot
Tudd, hogy megismételhetetlen ez a csoda.