ℝ𝕚𝕧𝕒𝕦𝕩 /Taekook/

~2. Fejezet~

A művészet társas jellegű, s nem csupán azé, aki alkotja.
~Otto Knille

Tegnap este meg beszéltük Jisungal a döntésem, bár azt a bizonyos e-mailt nem említettem neki. Nincs sok jelentősége, ráadásul tisztában vagyok azzal is, hogy miért írt nekem úgy, ahogy.

Dühíteni akar, hergelni, csak azért, hogy bele menjek. Nyílván azért, mert ha nem vállalom el, akkor jobbik esetben keresnek mellé valaki mást, mivel Jeongguk-ot biztos nem fogják el ereszteni a fotósok, ha már egy alkalommal a kezükben van.

Jeongguk és én is túl szép külsővel lettünk meg áldva, bár én ezzel nem szoktam kérkedni, ellentétben velem a másik igencsak ki használja adottságait. Ez az egyik ok a sok közül amiért ki nem állhatom.

Reggel hétkor már a cég előtt állok, hogy minél előbb el tudjuk intézni a papír munkát és a fotózásom is hamarabb meg legyen.

-Jó reggelt!-köszönök Donhyungnak aki épp a reggeli kávéját szürcsöli.

-Neked is Tae.-int, majd elő halássza fiókjából a már tegnapról ismert lapokat, én pedig le ülök vele szemben.

-Még van ám egy napod át gondolni. Biztos menni szeretnél?-néz rám kérdőn, én pedig határozottan bólintok.
-Nem lesz probléma Jeongguk?

-Valahogy majd csak ki bírom.-rántok vállat hanyagul, ugyanakkor belül már most fel idegesít a tudat, hogy pont vele kell lennem, ráadásul több napig.

Bár azt igazán remélem, hogy legalább nem közös lesz a szobánk.

-Rendben. Ahogy szeretnéd.-nyújtja át a papírokat, én pedig kezembe veszek egy tollat.

Gyorsan még egyszer át futom a feltételeket, szabályokat, majd véglegesen oda firkantom a nevem.

-Egyébként ő hogy-hogy már ott van?-nézek főnökömre kérdőn, ugyanis a levélben tegnap úgy fogalmazott, mintha már ott tartózkodna.

-Volt neki egy másik felkérése a közelben, így hát nem jött haza Koreába, hanem inkább ott maradt. De te honnan tudod?-néz rám össze vont szemöldökkel, miközben a fénymásolóba helyezi a szerződést.

-Kaptam egy cuki kis e-mailt tőle tegnap.-fintorgom, majd fel kelek a székből és a kávés gép elé sétálok.

-Milyen e-mailt?

Szó nélkül elő szedem a telefonom, majd miután fel oldottam, és elő kerestem a levelet, oda nyújtottam a főnököm elé, ő pedig kíváncsian, s meglepetten kezdte olvasni a sorokat.

-Nem semmi.-bólogat elismerően miután végzett, én pedig felvont szemöldökkel nézek rá.
-Téged aztán tud manipulálni.-nevet fel, nekem pedig el kerekednek a szemeim.

-Ezt mégis hogy érted hyung?

-Ír egy bosszantó levelet, te pedig egyből írsz nekem, hogy kell a meló. Nyílván provokálni akart ezzel, te pedig be is dőltél neki, bár ezt lehet meg kellene köszönnöm neki, hisz nélküle nagy lehetőséget szalasztottál volna el.-nevet tovább, majd ismét le ül a székébe.

-De hyung én csak...

-Te csak megint versenyezni akarsz vele! Állandóan ezt csináljátok, és ez elég gyerekes viselkedés, de majd ki növitek.
-Remélhetőleg.-néz rám morogva, sokat mondó tekintettel, én pedig lassan bólogatni kezdek.
-Most pedig indulj meg öltözni, mert lassan munka idő van.-néz karórájára, ami lassan nyolcat üt, én pedig nem habozok, azonnal el köszönök és el indulok a lift irányába.

Minél előbb kezdek, annál előbb szabadulok, és mehetek vásárolni a holnapi útra.

Mi után le értem a nyolcadik emeletre, be nyitottam a stúdióba, ahol jelenleg nem tartózkodott senki, majd el indultam az öltözőbe.